Buszmegálló blues

Pogival sokszor még az odaúton találkozom. Fekete haj, fekete kabát, nőnem, és ha olyanja van, zseblámpával kommandózik át a bekötőúton. Imádom, ha ilyenkor mögöttem jön, mert a lámpája fényétől nem látszik jobban az út, viszont arra épp elég, hogy kikapcsolja az éjszakai látásomat, szóval hálám örökké üldözni fogja. Pogi nagyon fél attól, hogy lekési a buszt, de ez nem akadályozza meg abban, hogy berobbanjon a még ki sem nyitott üzlet hátsó ajtaján, és kasszanyitás előtt kikérje magának a napi betevő “két pogit”.

Hóbagoly egy törvénytisztelő állampolgár, elcsámborog öt méterre a megállótól bagózni, és ennek mindenki nagyon örül, mert így tutibiztos, hogy aki a zebra felől érkezik, annak nem sikerül megúsznia a büdös eregetését, lévén igen szűk a járda. Hóbagoly másik idegesítő tulajdonsága, hogy ha valaki elhalad mellette, gátlástalanul rá- vagy utánabámul legalább fél percig, mint aki sose látott még kétlábút. Egyszer szembehuhogom.

Szőke egy elegáns középkorú nő, mindig tiptop, és ő is elvonul az addikciójával a megállóból, annyira emlékeztet anyámra, hogy nyakam rá: köztisztviselő.

Jó csaj egy feltűnően magas, és helyi viszonylatban csinos fiatal nő, barátságosan buta tekintettel. Télen elegáns, nyáron sokszor közelíti a szakadtribanc stílust, és ő is áldozata az “úszógumim van, de büszkén kibugyogtatom” magyar járványnak.

Macskás a megszállott állatbarát, neki a reggeli buszvárás a négylábú kosztosok ellátásáról szól. Kis zacsiban hozza a maradékokat, vagy vesz nekik valami csemegét. Ha a kedvenc nem bukkan fel, hangot ad aggodalmainak, de ezt nem zavaróan teszi. Azt hiszem, Macskást titokban mindenki kedveli, ráadásul mindig maga elé engedi az embereket a busznál.

Tank szerencsére (úgy tűnik) már múlt idő, de hónapokon át volt szerencsém a nyájas természetéhez. Általában ő volt az egyetlen, aki ugyanarra a buszra várt, mint én, és önérzeti kérdést csinált belőle, hogy ő szállhasson fel előbb. Én persze telibetojtam az ügyet, de ha úgy esett, hogy én álltam közelebb az ajtóhoz, szinte vicsor ült ki a bulldogképére, és 120 kilójának minden gyengédségét bevetette, hogy elgáncsoljon. És Tank egy nő(stény).

Bár nem minden nap jelenik meg, de mindenképpen említést érdemel Punk, aki a város egyetlen taréjosa, nem semmi jelenség, ahogy a 190 centijét és 100 kilóját megtolja még 20 centi lila szőrtüskével.

Aztán persze vannak még a Random Cigányok, akikből legalább 4-5 darab leledzik a megállóban hajnalban, és többnyire nem buszra várnak, csak bandáznak, bagóznak és köpködnek, csak hogy el ne felejtsd, melyik országban vagy.

És végül, de nem utolsósorban ott szoktam lenni én is a jéghideg és töksötét hajnalban, szerintem a többiek valami olyen névvel illethetnek magukban, hogy aszongya Zombicsaj vagy Alvajáró. Mindig fázik, mindig piszok szar kedve van, zsinórok lógnak a füléből és soha egy büdös szót sem szól senkihez.

Advertisements

Energiavámpírok 3. – Expecto patronum!

Rowling dementor figurája igazából az energiavámpír archetípusa: kiszív belőled minden örömet, életerőt és ha nem vigyázol, megöli a lelked. Mivel az efféle szörnyek sajnálatos módon köztünk élnek, száz százalékosan nem tudjuk őket elkerülni. Ha sikerült azonosítanunk a dögöt, már csak annyi a dolgunk, hogy védekeznünk kell. Ugyanis mindig a kisebb ellenállás felé mennek, tehát ha könnyű prédának tűnünk, szívesen ránk járnak lakmározni.
Mit tehetünk?

1.Kiiktatjuk az életünkből. Nem vagyunk kötelesek eltűrni senkitől a hangulatunk manipulációját, ezért a legegyszerűbb módszer, ha beszüntetjük vele a kommunikációt. Tiltjuk facebookon (ami egyébként az energiavámpírok játszótere, nem véletlenül fakad abból a visszataszító portálból annyi embernek annyi kínja), nem válaszolunk a leveleire, ha utcán/munkahelyen tapad ránk, mert roppant mód szeretne minket megharapdosni, közöljünk, hogy nem érünk rá, és hagyjuk faképnél. Azt is megtehetjük, hogy a szemébe mondjuk, nem kívánatos a társasága, mert kellemetlen érzéseket kelt.
Ha ezt a megoldást választjuk, a vámpír egy ideig még próbálkozni fog: kemény mártírkodó akciókra és/vagy szarkavaró attakokra készülhetünk, de ha következetesek vagyunk, fel fogja adni, mert nem szeret éhezni.

Sajnos ez a megoldás nem mindig jöhet szóba, mert megeshet, hogy egy fedél alatt élünk a vámpírral, esetleg szoros rokoni kapcsolatban vagyunk vele, sőt, szeretjük (nem olyan ritka dolog…). Hacsak nem a saját gyerekünkről van szó (az azért ritka eset), én még mindig azt mondom, meg kellene szadadulni tőle, ugyanis az energiavámpír nem szeret bennünket, hiába áltatjuk ezzel magunkat. Ő a finom, meleg életerőnket szereti. És akkor megérkeztünk a bántalmazó párkapcsolatok meg a mérgező szülők témájához. Amit nem fogok most pszichológiai szempontból miszlikbe analizálni, csak jó helyretenni a fogalmakat. Az energiavámpír nem valami ezomaszlag, csak egy ezomaszlagosan hangzó (ámde személetes) kifejezés egy embertípusra, vagy inkább emberi működésmódra. Léteznek, és életeket tesznek tönkre maguk körül.

patronum-harry-potter-hogwarts-imgflu.com-19173

2.Pajzs. Ha megszabadulni nem tudunk a társaságától, ki kell védenünk valahogy a harapásait. Oda engedjük a csaphoz, mert nem tehetünk mást (legalábbis így érezzük, de ez is messzire vezető mellékszál lenne), viszont elzárjuk a forrást. Nem hagyjuk, hogy elrontsa a kedvünket. Ez iszonyúan nehéz feladat, évekig tarthat megtanulni. Le kell választani magunkat érzelmileg valakiről, akihez érzelmileg kötődünk. Itt kívánnék sok sikert hozzá. :)
Mindazonáltal nem lehetetlen a pajzs kifejlesztése, csak hosszú távon értelmetlen, mert rengeteg erőt és időt igényel tőlünk, ráadásul ha sikerrel járunk, a vámpír úgyis dezertálni fog (“elveszítjük”). Ne felejtsük el, ő nem szeret minket! A pajzs lényege egyszerű: előbb a fülünket, majd a lelkünket zárjuk be a szörcsögő megjegyzései előtt. Kis rutinnal könnyű felismerni, mikor hozzálát a szíváshoz (pl. jellegzetes  nyitóakkord, hogy hívatlanul berobban a személyes terünkbe: beront az irodánkba, tojik rá, hogy dolgoznánk, és nekikezd valami litániána; beleugat a receptünkbe, mikor a konyhában ügyködünk stb.). Ilyenkor szépen felhúzzuk a pajzsot: semmilyen vagy inadekvát érzelmi reakciót adunk. A képébe ásítunk, ha sértegetni próbál, a szomorú történetein röhögünk, a gúnyos megjegyzéseken értetlenkedünk, szóval nem szállunk be a játszmába. Készüljünk fel rá, hogy emelni fog a durvasági szinten, hiszen éhes!

3.Megpróbáljuk megváltoztatni. Ezzel csakis és kizárólag akkor van értelme próbálkoznunk, ha a kapcsolatunk jellegéből adódóan mi vagyunk domináns helyzetben: tehát pl. mi vagyunk a szülők vagy a főnökök. Utóbbi esetben jobban járunk, ha kirúgjuk a monsztert, de ha nagyon ráérünk, lehet kísérletezgetni.
Ez a feladat tulajdonképpen a pszichoterapeuták hálátlan munkája: egy alapvetően hibásan (inkább rosszindulatúan) működő személyiséget kell úgy átépíteni, hogy alternatív energiaforrásokat találhasson az emberi lelkek helyett. Iszonyú sok türelem és szeretet kell hozzá, valamint az, hogy a vámpír valamennyire flexibilis legyen. Az energiavámpírok valójában szánandóan boldogtalan emberek, amit úgy tesznek elviselhetővé a maguk számára, hogy a környezetüket is próbálják lehúzni a saját szintjükre. A feladat egyszerű és hihetetlenül nehéz: meg kell tanítani őt boldognak lenni. Ha kivételesen szerencsés helyzetben vagyunk, még az is lehet, hogy ő is partner lesz a saját gyógyulásában. Ugyanis lehet, hogy ő maga sem tudja magáról, hogy micsoda…

Folyt. köv….

Szülinap

Tegnap lett 35 éves, és nem ez a poén, hanem hogy én emlékszem rá, mikor van a születésnapja. És emlékszem a kocsijuk rendszámára is, meg a kedvenc pulcsijára, a bicaja kombinációs zárjára, de képtelen vagyok felidézni a hangját, és az arcából is csak homályos szilánkok maradtak meg.
De ami a legborzasztóbb az egészben, hogy ő (Ő!) a puszta létezésemre sem emlékszik már. Talán nem is baj. És ha végiggondolom, hogy az akkori bandából kivel mi történt… mindenki messze jár, családot alapított, haladt az életével. Én pedig itt maradtam (én, aki a leginkább elvágyódott anno) mint egy kísértet, keresem a régi barátokat, a régi illatokat, a régi dallamokat, azt a régi-régi nyarat. Nem tudok továbblépni, mert elintézetlen ügyem van, mert nekem itt megölték a lelkemet, és elvették az életemet, amit most kéne világra hívnom. Megrekedtem.

Dolgok, amiket be kéne tiltani

Büdös emberek
Edénycsörömpölés
Horkolás
Cigifüst
Hideg időjárás (meg úgy az egész tél…)
Panelházak
Egyrétegű vécépapír
Facebook
Rovarok (kivéve katicabogár és méhecske)
Hülye orvosok
Késő buszok
Energiavámpírok (folyt. köv.)
Tahó eladók
Ébresztőórák (és korai kelés)
Rémálmok
Üveges szobaajtók

Az energiavámpírok 2. – Támadás után

Honnan tudjuk, hogy energiavámpír szipolyozásának voltunk (vagyunk) kitéve?
Egyrészt nyilván az előző posztban felsorolt viselkedéses jellemzők lehetnek gyanúsak, de igazán aggódnunk akkor kell, ha az illető az akciójával negatívan hatott ránk.
Jó kedvvel indult a napod, megkávézol reggel egy munkatársaddal, váltotok néhány szót, és máris rohannál vissza a paplan alá?
Egy találkozás, telefonbeszélgetés, e-mail után hirtelen elromlik a kedved, és nem azért, mert konkrét rossz hírt kaptál, hanem csak a bőröd alá kúszott valami nyálkás, hideg bizonytalanság, ami előtte nem volt ott?
Boldogan újságolod a szüleidnek, hogy 80%-os lett a matekdolgozatod, erre apád megjegyzi, hogy ő 100%-nál alább sose adta, de mindenki képességei szerint…?

Az utolsó példa hátborzongató, mert rámutat egy rendkívül kellemetlen eshetőségre: az energiavámpírok a közvetlen közelünkben is élhetnek. Lehetnek kollégák, szomszédok, barátok(!), házastársak(!), a tulajdon gyerekeink(!), de ennél is rosszabbul járhatunk, ha valamilyen hatalmi pozícióban vannak felettünk, pl. felettesek vagy a szüleink. Ugyanis szeretik megkönnyíteni a saját dolgukat, és azokat csapolni, akik valamilyen szempontból ki vannak szolgáltatva nekik. Ezzel a bonyolult helyzettel később még foglalkozunk, egyelőre nézzük meg, mit tehetünk egy akut vámpírattak után!

vamp
Tehát kimerültek, lehangoltak lettünk, reménytelennek érzünk mindent, magunkat pedig egy világra szóló lúzernek.


Kezelési javaslatok:

-Alvás. A legegyszerűbb módszer, és a legkézenfekvőbb választás, ha van módunk rá, és képesek vagyunk elszenderedni, szunyáljunk legalább 2-3 órát. Az agyunk közben lemeccseli magában a történetet, tiszta fejjel fogunk ébredni.
-Víz. Minden formájában javallott.  Lehetőségektől függően igyunk egy nagy pohár hűvös (citromos) vizet, álljunk be negyed órára a zuhany alá, vegyünk egy kényeztető habfürdőt, csobbanjunk a medencébe és ússzunk!
-Kellemes társaság. Hívjunk fel valakit, aki általában képes felvidítani bennünket, látogassuk meg a szomszéd nénit egy csomag keksszel, bújjunk a párunkhoz, dögönyözzük meg a kutyusunkat, mindegy, legyen mellettünk valaki, aki felől szeretetet érzünk áradni!
-Örömteli emlékek. Készítsünk egy képzeletbeli (vagy valódi) listát életünk öt legszebb pillanatáról, és minél részletesebben próbáljuk felidézni a körülményeket: mikor, mi, hol, kivel, hogyan történt, mit éreztünk, stb. Koncentráljunk!
-Örömteli élmények. Csináljunk valamit, ami boldoggá tesz bennünket: szaladjunk el az állatkertbe, vessünk egy pillantást a kedvenc weblapjainkra, kocogjunk, kapjunk elő egy jó könyvet, vagy omoljunk le a kedvenc sorozatunk elé egy röpke maratonra! (Sütievést, és káros szenvedélyeket nem reklámozok, de ha vészhelyzet van, akkor vészhelyzet van.)
-Figyelemelterelés. Ha rosszkor kapott el minket a szörny, és pl. a munkahelyünkön kell kihúzni a napot, vessük bele magunkat ezerrel a feladatokba, vagyis a támadás analizálgatása és a sebünk nyalogatása helyett gondoljunk valami másra!

Folytatása  következik…

Az energiavámpírok 1. – Természetrajz

Bárhol és bármikor felbukkanhatnak, szinte minden emberi közösségben fellelhető belőlük néhány. Koruk és nemük teljességgel esetleges, de az idő múlásával egyre profibbá válnak. Feltűnően gyakran születnek a skorpió vagy a kos jegyében.
Külső jellegzetességük nincs, visszataszító megjelenésűek éppúgy lehetnek, mint feltűnően vonzóak. Egyetlen közös ismertetőjelük a természetellenes nevetésük: őszintétlen, harsogó vagy sivítozó. A szemük soha nem mosolyog. Intelligenciaszintjük is erősen szór, de az közös bennük, hogy kétségbeesetten szomjazzák a hatalmat, minden lehetőséget megragadnak, hogy mások felett uralkodhassanak.
Életcéljuk: boldogtalanná tenni mindenkit, akit csak lehet.

És most nézzük a működési elveiket!

1. Ha örömöt szimatolnak valahol, azonnal lecsapnak, és megpróbálják megsemmisíteni. Ez a legfeltűnőbb viselkedéses jegyük, erről ismerhetők fel a legkönnyebben.
Ha felvidít egy baráti látogatás, ő meg fogja jegyezni, hogy az illetőnek elég sunyi tekintete van, és biztos akar valamit tőled, azért kedves hozzád.
Ha repes a szíved, mert végre összejött egy randevú életed szerelmével, ő (esetleg aggodalmat színlelve) ki fogja fejteni, hogy vigyázz, mert biztosan csak “arra” kellesz/csak a pénzedre pályázik, és lenézően megjegyzi, hogy a szerelem egyébként is gyerekes ostobaság, de majd meglátod te is, ha pofára esel.
Ha szakmai siker ér, vagy bármilyen kitüntetést kapsz, nem felejti el közölni veled, hogy manapság már senkit nem a teljesítményéért jutalmaznak, különben is, az a díj sajnálatosan devalválódott az utóbbi években, de azért persze gratulál…

2. Ha bánatról értesülnek, azonnal csorgatni kezdik a nyálukat, és villámgyorsan ott teremnek, hogy minél mélyebbre verjék bele az illető orrát a nyomorúságába.
Ha egy barátod elfelejt felköszönteni a születésnapodon, azzal fog “vígasztalni”, hogy semmi baj, annyi dolga van manapság az embereknek, hogy csak az igazán fontos dolgokra és emberekre jut idő, ezért igazán nem szabad haragudnod…
Ha rájössz, hogy megcsal a párod, nagylelkűen odatartja a vállát, és megosztja veled a gyanúját, miszerint alighanem már évek óta ezt művelte veled, nem érdemes siratni egy efféle alakot, meg különben is, várható volt, soha nem tűnt boldognak melletted…
Ha elveszted az állásod, egy levegővétellel fél tucat történetet fog előadni az ismerőseiről, akik már évek óta vergődnek munkanélküliként, vagy végzik a legalantsabb munkákat éhbérért, szóval nagyon-nagyon meg tudja érteni, hogy kiakadtál.

energy_vampire300

3. Önbizalomrombolás
Ez a korábbi két eszköznek is egyértelműen része illetve következménye, de célzottan is tudják alkalmazni, elvégre egy vámpír akkor is táplálkozni szeretne, ha nincsenek különösebb érzelmi kilengések a környéken. Akkor ő előidézi őket. Néhány gyakori példa, de a lista végtelen:
-bóknak álcázva megereszt egy köpést a külsődre (“A régi frizurád előnyös volt neked…”; “Jól áll ez az új szoknya, eltakarja a popsidat”; “Hogy eltűntek a pattanásaid, már majdnem úgy nézel ki, mint egy ember”)
-leszólja a hobbidat (“Aha, te szeretsz olvasni tudom… mondjuk én mindig úgy láttam, szépirodalmat olvasni a leghiábavalóbb dolog a világon”; “Focizol délutánonként? Meséld már el nekem, mi a jó abban, 22 ember szaladgál egy labda után, semmi értelme…”)
-megpróbálja aláásni az álmaidat és a céljaidat (“Szóval olaszból mész majd nyelvvizsgára, hm? Akkor már miért nem spanyolul tanultál, azzal sokkal többre mentél volna”; “Művészetet akarsz tanulni az egyetemen? De jó, majd meglátogatlak a Mekiben, ha végeztél.”)
-gúnyolódik a hibáidon, és tesz róla, hogy minél többen értesüljenek róluk (“Hihi, bezártad a kulcsot a kocsiba? Marha jó! Hallottátok, mit csinált..?”)
-téged okol a bajodért (“Tüdőgyulladásod lett? Hát minek kell sapka nélkül mászkálni?”; “Szomorú, hogy probléma van a fiaddal az iskolában, hiába, nem mindenkinek való a gyereknevelés”)
-téged okol más bajáért, ill. egyéb bűntudatkeltés (“Szegény testvéred nagyon csalódott volt, mikor a szüleid a szemüvegedre költötték a táborozásra félretett pénzt…”)
-pletykál, hazudik és szart kavar (“Tudom, hogy Szilvit a barátodnak hiszed, de hallanod kellene, miket mond rólad a hátad mögött…”)

emocional01

4. Mártírkodás, avagy ő csak segíteni akar (kac-kac). A szóban forgó faj mestere a passzív-agresszív játszmáknak, és a kettős kötésnek egyaránt.
-egy teljességel értelmetlen vagy számodra elfogadhatatlan “megoldást” ajánl a problémádra, és mikor elutasítod, vagy halálra sértődik, vagy közli, hogy: “Van, akin nem lehet segíteni, akkor nyafogj tovább…”
-úgy próbál megfosztani egy várhatóan örömteli élménytől, hogy sajnáltatni kezdi magát (Archetípusa a betegesen tapadó anya. “Menj csak bulizni kisfiam, ha rosszul lennék, majd kihívom a mentőket, ha még lesz időm rá…”)
-nem létezik, hogy ő ne lenne betegebb vagy szerencsétlenebb nálad (“Aha, fáj a fejed… nekem migrénem van, örülnék, ha csak hétköznapi fejfájás gyötörne”)

5. Figyelem kizsarolása
Az energiavámpír nemcsak az érzelmeinken keresztül csapolhat bennünket (bár azok a kedvenc csemegéi), hanem koncentrálhat kifejezetten az életenergiánkra is.
Ha ő jelen van, akkor nem engedi, hogy bárki vagy bármi mással foglalkozz. Gátlástalanul rabolja az idődet a vége-hossza nincs történeteivel, és rád kényszeríti a társaságát. Mikor meglátod messziről az utcán, ösztönösen menekülnél, de tudod, hogy nem fogsz, mert kilométerekről kiszagolja a kedvenc táplálékforrásait.
Társaságban előszeretettel rombolja szét az egymásra figyelő párokat, kisebb csoportokat, erre változatos módszerei vannak, mint például epés megjegyzések, amitől megfagy a levegő; kegyetlen vagy buta poénok, amiken csak ő derül; 300 darabos fotósorozat körbemutogatása a macskájáról; ájulás tettetése; idétlen karaoke előadás az asztal tetején – tehát arra is képes, hogy komplett hülyét csináljon magából, ha ez az ára, hogy csakis és kizárólag rá figyeljenek.

Tu bí kantinnyud…

Szájzár?

Mintha az univerzum azt szeretné, hogy ne beszéljek. Vagy épp ellenkezőleg, azért vannak a szájbajaim, mert valamit nem mondok ki? És ha kimondom, elmúlik? Kezd nagyon elkeseríteni a helyzet.

És valahol titokban még mindig ott tartok, hogy oké, miért érdemlem én ezt, de tényleg? Már megint egy rejtélyes tünet, amire az orvosok csak a vállukat vonogatják… Olyan rossz ember vagyok én? Állandóan ütni-verni kell valamivel? Nagyon, nagyon fáradt vagyok… és szomorú… és lassan reményvesztett…

Inszomnia

Mikor a realitásérzéke is kezd megbomlani az embernek a fáradtságtól, akkor lehet sejteni, hogy valami nagy gáz van. Keveset alszom, és nem jól.

Sokszor felébredek, és hülyeségeket álmodok. Múlt éjjel pl. anyámmal jártam egy egyetemre, és egy szuper lakást béreltünk, de aztán el kellett költözni egy nagyon vacakba, amiben tök sötét volt, meg a fejünkre potyogott az erkély. Ráadásul a szokásos iskolakáoszos fíling volt benne, mert nem tudtam, hol vannak óráim, meg mindenkinek megvoltak a könyvei, csak nekem nem… felhívott egy lány, hogy eladna nekem valami érthetetlen című könyvet, de én arra sem emlékeztem, hogy ő kicsoda…
Gyakran álmodom magam vissza az egyetemre (vagy az általánosba…), de soha nem jó érzés, mindig az van, hogy elkéstem, nem készültem, túl sokat hiányoztam… egyszer olyan is volt, hogy egyetemről visszabuktam általánosba. Pedig annyi kellemes emlékem van, de nem, nekem ilyen szarságokkal hangol az agyam a töksötétben való kelésre.

Aranyos párocskák? ..I..

Vannak ezek az aranyos párocskák.

A fiú alacsony, csúnyácska a feje és vagy kövér is mellé, vagy kifejezetten csonti. Szerepjátékokon nőtt fel, érzelmileg soha nem fog egy óvodás szintjénél feljebb jutni, viszont tagadhatatlanul intelligens, és kifejezetten nagy tudással rendelkezik valami olyan érdekfeszítő témában, mint pl. az egysejtű gombák genetikai mutációi. A biológia, a matek és az informatika a kitüntetett területek, ritkább esetben művészlélek a srác. (Hogy ez miért ritkább, arra még kitérek.) Szóval olyan kis Aspie.

A lány általában átlagos külsejű, sokszor szép arcú, de valamennyire szinte mindig túlsúlyos. Első benyomás után azt gondoljuk róla, hogy igazán kedves emberke, közelebbről megismerve (vagy véletlenül rajtakapva) általában kiderül róla, hogy magasan kvalifikált hisztérika is. De hogy befigyel valami kórosság határán billegő neurózis, az fix. Ezen belül két altípus létezik:
a) a tyúkanyó, aki szorgalmasan bújja a recepteket a neten, és alig várja, hogy kikölthesse a kiscsibéit
b) a fiús, aki küzdősportot űz, imád túrázni, odavan az állatokért, karriert épít (sokszor a fiúéval rokon területen), és minimum 38 éves koráig a hideg veríték veri a gyerekek gondolatától is.

99%-ban interneten ismerkedtek meg, 80%-ban társkereső oldalon, de ezt 60%-uk letagadja. Nem ritka, hogy már 25 éves koruk előtt összeházasodnak. Vagy azért, mert a tyúkanyó indítaná a csibeprogramot, ezért sürgeti a dolgokat, és a srác (aki még mindig nehezen hiszi el, hogy neki is jutott punci ezen a bolygón) attól való rettegésében, hogy az univerzum még képes korrigálni ezt a tévedést, villámgyorsan elrohan gyűrűket venni; vagy azért, mert mindkettejüknek az agyukra megy a megkönnyebbülés, hogy mégsem fognak szűzen meghalni, és túllelkesedik a dolgokat.
Eddig végülis semmi gond, miért ne szerethetne egymásba két ilyen humanoid?

Na, hát az a gond, hogy jelentős részük nem szerelmes. Legalább az egyikük “ha ló nincs…” alapon “választotta” a másikat, de ha huzamosabb időt töltesz el egy ilyen párral, nehéz szabadulni az érzéstől, hogy igazából mind a ketten így vannak ezzel.
A fiú indokai nyilvánvalóak: ő többnyire egy igen racionális ember (lásd John Nash-t az Egy csodálatos elme c. filmben, mikor analizálja a kocsmában a csajozási esélyeket), nagyon jól tudja, hogy nem fognak Megan Fox szintű nőstények marakodni érte, legyen bármilyen fényes elme is, ezért a saját ligájában keresgél. Az meg, hogy miféle videókra veri ki hátralévő életében teljesen magánügy. Megan Fox sem fog reklamálni, meg az asszony sem (mivel úgy fog tenni, mintha nem tudná – neurózis, ugye).
A nők egy része hasonlóképp: örül, hogy valakinek ő is kell, és kőkemény energiákat kezd beleölni, hogy vonzónak találja ezt a kevéssé vonzó bétát… vagy gammát. Egyébként ezen a területen meglepő sikereket tudnak elérni, ha a fickó is sikeres a munkájában. És sokszor az a maga területén, legalábbis ha a tudományba menekült az emberek elől. Ha a művészetekbe, akkor ez az arány sajnálatos módon nagyon apró: hát hol van egy költő társadalmi és anyagi megbecsültsége egy kutatóéhoz képest? Na ugye. (Pusztul a világ.) Szóval a művészlelkek zöme legkésőbb a diplomaosztó/csibeprojekt startja körül le lesz selejtezve. Addigra a nők megokosodnak annyira, hogy leoldják a csónakot a süllyedő hajóról, és ha már egy bugyilecsusszantó alfa kilátástalan, legalább egy olyan gammát keresnek, akinek futja a rezsire. (A művészlelkek tehát ritkán maradnak tartósan aranyos párocskák egyik felei, ezért jelen posztban további sorsukkal nem foglalkozunk.)

Igazából ez még mindig magánügy, hiszen mindenki a saját szerencsétlenségének kovácsa. Amiért ezt a posztot rittyentem, az az, amiért engem az efféle párocskák irritálnak. Tudniillik a megalkuvás és a képmutatás eme olimpiai bajnokai tudják a legarrogánsabb módon osztani az eszüket a magamfajta szingliknek (meg lehet figyelni, ahogy szinte kiköpik ezt a szót). Mert hogy aki egyedülálló, az tuti egy felelősségvállalásra képtelen ribanc/kujon, vagy beképzelt, és válogat, de minimum lelkibeteg, mert “az nem létezik, hogy aki 30/35/40 éves koráig nem kelt el(sic!) azzal nincs valami gáz”.

Szóval a fentiek fényében üzenném az érintetteknek: nem cserélnék veletek a világ minden kincséért sem. Továbbá basszon meg titeket egy horda pávián! :)
Köszönöm a figyelmet.

Farkasok

Különös, hogy a gyilkosságokról készített dokumentumfilmekben az áldozatot (főleg, ha nő) mindig úgy jellemzik az ismerősei, hogy nagyon optimista, életvidám személyiség volt, akinek sok barátja volt, és mindenki szerette.
Nem tudom eldönteni, hogy ez a halottfényezés amerikai módra (ahol a keepsmiling az atyaúristen), vagy a gyilkos hajlamú vadbarmoknak tulajdonképpen nem alternatív az ízlése, ugyanazok a lányok jönnek be nekik, mint bárki másnak. Esetleg arról van szó, hogy az ilyen boldog, bizalommal teli emberek könnyebben felülnek valami cukrosbácsi hazugságnak? Vagy mintavételi hiba, mert eleve csak az exhibicionista családok járulnak hozzá, hogy a tragédiájukról dokut forgassanak?
Valami mindenesetre fura. Ha én pszichopata kéjgyilkos lennék (ami nem vagyok, tehát nyilván lövésem nincs a beteg agyuk működéséről, de mégis), tuti, hogy a magányos, félénk, kevésbé feltűnő csajokat szúrnám ki a tömegből. A csorda leggyengébb tagjait. Persze ugye attól még nekik is vannak preferenciáik, hogy gyilkosok, lehet, úgy vélik, ha már vásárra viszik a bőrüket (Amcsiban még lehet kellemetlen hatású szurit kapni ártatlanok lemészárlásáért), akkor “érje meg” a kiszemelt, vagy nem tudom. Mondjuk belegondolva a magányos farkasok, akik egész életükben kapják az ívet, alighanem sokkal gyanakvóbbak az idegenekkel, és kiszúrják a hamis bókokat. Ez persze csak akkor játszik, ha van elcsalási fázis a bűncselekményben.
Mert nyilván van olyan helyzet, ahol tökmindegy, alkalom szüli az áldozatot.
Hát pl. ilyeneken szoktam gondolkodni. Ez van, ha az ember túl sok ID-t néz. S. IRL programon van, J-ről semmi hírem, de őszintén szólva nem is érdekel, szóval a változatosság kedvéért magamra vagyok hagyva szombat este megint. Néminemű írást és piálást terveztem, majd meglátjuk.
Ja, A Wall Street farkasa dögunalmas film, bár Leo brilliáns benne, de ez nem hír, ő mindenben az. Cutiepie reloaded.
És április 6-án lesznek a választások, de az ionoszféra magasságából teszek rá.

Új dalok

Új dalok kellenek.
Amiket még nem firkáltatok össze ízekkel, szagokkal, amiket nem fentetek pengeélesre csontig ható emlékekkel. Gyűlöllek érte benneteket, mert olyan sokat elloptatok így tőlem. A legjobb barátaim voltak, és érinthetetlenek lettek, mert minden akkordjuk sebet hasít rajtam, amin keresztül belém ömlenek a szellemvalóitok, és érzem, hogy szét akarnak feszíteni. Nem akarok sírni soha többé egy dallamtól sem.
De nincsenek új dalok, mert nincsenek új idők sem.
És megsüketít a csend.

Jury Duty & AA Nomination – LOL

Tobinak bejött a bocsilapom, vagy legalábbis úgy tesz, meg vagyok nyugodva.
Kiszórták az Oscar jelöléseket, véletlenül élőben láttam youtube-on, sok meglepetés nincs, kb. kopizták a Glóbuszt. Pár kategóriában remélem, leköveti majd teljesen az átadáskor is. Hát majd meglátjuk.
A Nagy füzet nem került be a jelöltek közé idegen nyelvű kategóriában, úgy látszik nem ütötte meg a kellő szegényzsidók/szegénynégerek/szegénymelegek szintet.
DiCapriónak nagyon drukkolok (ahogy a fél világ), bár ez messze nem az a film, amiért a legjobban megérdemelné, dehát az már kit érdekel. Az egész Akadémia kezd idiótának tűnni, amiért ennyire mellőzik, már a Gilbert Grape-ért bőven ráfért volna.
Továbbá remélem, nem söpri le Ziggyt a rabszolgaság.
S. nagyon furán viselkedik újabban, táncsak nem a jól ismert crushonyou történet következik, az nagyon nem hiányozna. :((

Nemzetközi szenny + 1 kúlság

A francia elnök csalja a nőjét, és ettől népszerűbb.
A briteknél 3 vén trotty pedofil ellen zajlik a sztárper, mert jobb későn, mint soha, Ian Watkins divatot teremtett.
Házkutatást tartottak Biebernél holmi tojásdobálás miatt, de tyúkok helyett véletlenül kokaint találtak.
Jared Leto melegebb és közönségesebb, mint valaha.

Sebastian Vettel egy kislány büszke apukája lett.

Nemzetközi híreinket olvashatták.

Ezek a mai fiatal vagyok

Annyira ki tud akasztani, mikor egyesek a zenehallgatással “ezekamaifiataloznak”.  Micsoda ördögtől való dolog tényleg mondjuk Joan Jettet vagy Billy Talentet hallgatni (fülessel…) miközben az ember az életén mereng a busz ablakán kifelé bámulva, vagy Asimovot olvasgatni a Galaxym csodaszép kis kijelzőjén ahelyett, hogy a büdös tömeget sasolnám ezerrel, hogy mikor száll fel Mancika néni a banyatankkal. Mert ugye akkor pattanjak rögtön, de minimum szórakoztassam, ha mellém telepszik. Mert az alulingerelt agyúaknak esemény pl. az utazás, ezért aztán mindenáron szociális interakciókba óhajtanak bonyolódni, aminek két fajtája létezik:
1. faggatózás az úticélomról, családi állapotomról, segglyukam méretéről
2. szófosás az ő úticéljáról, családi állapotáról, aranyere méretéről.

És akkor én vagyok a bunkó, ha nem mutatok érdeklődést, hanem a telefonomat bújom. Szerintem meg visszaélni azzal, hogy a tömegközlekedés egy légtérbe kényszeríti az embereket, és megtámadni az útitársat unalmunkban, tizenhatszor olyan tapló dolog.
Azért mert te nem vagy elég intelligens hozzá, hogy hablatyoláson kívülbármi mással lefoglald az agyad 1-2 órán át, én még hadd döntsem már el, hogy élek-e ezzel a frenetikus képességemmel, Jééézusom.

Congrats

Egész jó helyekre gurult az Arany Glóbusz, reméljük, a kardos ember is követni fogja az útját.
Alvással és fejemből történő kibambulással töltöttem a mai napot, rendkívül produktív voltam, as always. És itt is az leszek, ahogy a mellékelt ábra mutatja. Tobinak kerítenem kell egy bocsilapot, mert teljes bamba valómban elsiklottam a szülinapja felett, ez egyszerűen szánalmas. Szar barát vagyok. Na jó, vele inkább csak haver, de annak is szar.

i-hated-everyone-before-it-was-mainstream

Magyar PszichÉ

Elvileg jövő hónaptól ingyenesen veszek fel pénzt a számlámról, kitöltöttem neten azt a nyilatkozat izét. Nem mintha elhinném, a legutóbbi szerződésmódosításnál is arról volt szó, hogy ha jön a fizum, meg nem kérek nyomtatott számlát, akkor majd jól ingyenes lesz havi 2, ehhez képest mindig levonták érte a 150 Ft-ot, az OTP-nek a jó kurva anyját. Szóval ide a rozsdást, hogy rejtélyes módon meg fognak emelkedni a “kezelési költségek” vagy a “számlavezetési díj” vagy valamelyik rohadt kamunevű sáp az új év alkalmából. Tetves bankok.
Holnap melóban improvizálnom kell, nagyon érdekes lesz, de  a lustaság nem véletlenül főbűn (mondjuk eredetileg nem pont ezt jelentette, de mindegy, meglesz a böjtje). Ráadásul ma egész nap nagyon fura gombócot éreztem a torkomban, élmény lesz sokat pofázni ilyen kondíciókkal, de én nem mehetek táppénzre, mert:

1.nekem olyan nincs (illetve lehet, hogy van, de a világon senki nem tudja eldönteni)
2.minden forintra szükségem van, ki tudja, milyen hosszú munkanélküliség vár rám megint legközelebb

Igára fel! Vagyis… igát fel!

Ziggy’s nap

Annyira szeretem, mikor valaki ír sms-t, hogy lefixáljunk egy programot, aztán mikor visszaírok, hogy ekkor és ekkor itt és itt jó-e neked, akkor meg méla kuss. Különösen akkor kellemes, ha az ekkor és ekkor elég közel van, vagy az itt és itt elég távol. Vagy mindkettő egyszerre. Vagy nekem S. O. S. át kéne szerveznem valamit, ha az illető rábólint. Hát ha nincs válasz, akkor azt nemnek veszem, majd legközelebb átgondolja az illető a kommunikációs stratégiáját.

Z. régi műveit nézegettem ma délelőtt, nem is rosszak, bár realtime biztos nagyobbat szóltak volna. Nem tudom, miért utálja ezeket, gyűlöl még beszélni is róluk, pedig teljesen korrektek szerintem, de én nyilván (nagyon) elfogult vagyok. Kihozta a maximumot adott körülmények között. Hát mindegy, a művészek furák, ezért (nem nagyon) szeretjük őket.