Második…

A fogadalmak gúzsba kötnek, de azért a második napon feladni még tőlem is szánalmas volna.
Csengőfrászra ébredés, túlélt nap, nagy találkozás a csapatokkal, puszik, pacsik. Az új év alkalmából kicsit mindenki kevésbé utálja a másikat, kíváncsi vagyok, meddig fog tartani. Azért jó lenne már nem töksötétben nekiállni a melónak.
Hó még mindig nincs, ez a tél egy vicc. És már a madarakban sem lehet megbízni.Haragszom J.-re, mert egész ünnepi szabi alatt egy “élsz-e, baszdmeg”-re sem méltatott a “boldog karit”, meg ilyeneken kívül, pedig tudta jól, hogy ráérnék kicsit többet kommunikálni. Erre tegnap ír egy e-mailt, hogy legközelebb ő melyik filmet AKARJA megnézni, és link. Ennyi. Miért nem lehet virtuálisan pofán csapni az embereket? Nem kell velem barátkozni, ha csak filmklubot akar fenntartani. Jó, én se kerestem őt. De az más, mert neki van élete, tehát úgyse érne rá, bezzeg én… Mindegy. Az az igazság, hogy egyetlen igazi baráttal indítom az évet, ez pedig S. Ha valaki egy éve ezt mondja nekem, minimum gyomron simogatom, és lőn. És most kezdődhet a kiszolgáltatottság, hogy mi lesz, ha ő is lekoptat szépen, ahogy az szokás.
Ugyanazokat a köröket futom egész életemben, nem csoda, hogy már hánynom kell mindentől.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s