Aranyos párocskák? ..I..

Vannak ezek az aranyos párocskák.

A fiú alacsony, csúnyácska a feje és vagy kövér is mellé, vagy kifejezetten csonti. Szerepjátékokon nőtt fel, érzelmileg soha nem fog egy óvodás szintjénél feljebb jutni, viszont tagadhatatlanul intelligens, és kifejezetten nagy tudással rendelkezik valami olyan érdekfeszítő témában, mint pl. az egysejtű gombák genetikai mutációi. A biológia, a matek és az informatika a kitüntetett területek, ritkább esetben művészlélek a srác. (Hogy ez miért ritkább, arra még kitérek.) Szóval olyan kis Aspie.

A lány általában átlagos külsejű, sokszor szép arcú, de valamennyire szinte mindig túlsúlyos. Első benyomás után azt gondoljuk róla, hogy igazán kedves emberke, közelebbről megismerve (vagy véletlenül rajtakapva) általában kiderül róla, hogy magasan kvalifikált hisztérika is. De hogy befigyel valami kórosság határán billegő neurózis, az fix. Ezen belül két altípus létezik:
a) a tyúkanyó, aki szorgalmasan bújja a recepteket a neten, és alig várja, hogy kikölthesse a kiscsibéit
b) a fiús, aki küzdősportot űz, imád túrázni, odavan az állatokért, karriert épít (sokszor a fiúéval rokon területen), és minimum 38 éves koráig a hideg veríték veri a gyerekek gondolatától is.

99%-ban interneten ismerkedtek meg, 80%-ban társkereső oldalon, de ezt 60%-uk letagadja. Nem ritka, hogy már 25 éves koruk előtt összeházasodnak. Vagy azért, mert a tyúkanyó indítaná a csibeprogramot, ezért sürgeti a dolgokat, és a srác (aki még mindig nehezen hiszi el, hogy neki is jutott punci ezen a bolygón) attól való rettegésében, hogy az univerzum még képes korrigálni ezt a tévedést, villámgyorsan elrohan gyűrűket venni; vagy azért, mert mindkettejüknek az agyukra megy a megkönnyebbülés, hogy mégsem fognak szűzen meghalni, és túllelkesedik a dolgokat.
Eddig végülis semmi gond, miért ne szerethetne egymásba két ilyen humanoid?

Na, hát az a gond, hogy jelentős részük nem szerelmes. Legalább az egyikük “ha ló nincs…” alapon “választotta” a másikat, de ha huzamosabb időt töltesz el egy ilyen párral, nehéz szabadulni az érzéstől, hogy igazából mind a ketten így vannak ezzel.
A fiú indokai nyilvánvalóak: ő többnyire egy igen racionális ember (lásd John Nash-t az Egy csodálatos elme c. filmben, mikor analizálja a kocsmában a csajozási esélyeket), nagyon jól tudja, hogy nem fognak Megan Fox szintű nőstények marakodni érte, legyen bármilyen fényes elme is, ezért a saját ligájában keresgél. Az meg, hogy miféle videókra veri ki hátralévő életében teljesen magánügy. Megan Fox sem fog reklamálni, meg az asszony sem (mivel úgy fog tenni, mintha nem tudná – neurózis, ugye).
A nők egy része hasonlóképp: örül, hogy valakinek ő is kell, és kőkemény energiákat kezd beleölni, hogy vonzónak találja ezt a kevéssé vonzó bétát… vagy gammát. Egyébként ezen a területen meglepő sikereket tudnak elérni, ha a fickó is sikeres a munkájában. És sokszor az a maga területén, legalábbis ha a tudományba menekült az emberek elől. Ha a művészetekbe, akkor ez az arány sajnálatos módon nagyon apró: hát hol van egy költő társadalmi és anyagi megbecsültsége egy kutatóéhoz képest? Na ugye. (Pusztul a világ.) Szóval a művészlelkek zöme legkésőbb a diplomaosztó/csibeprojekt startja körül le lesz selejtezve. Addigra a nők megokosodnak annyira, hogy leoldják a csónakot a süllyedő hajóról, és ha már egy bugyilecsusszantó alfa kilátástalan, legalább egy olyan gammát keresnek, akinek futja a rezsire. (A művészlelkek tehát ritkán maradnak tartósan aranyos párocskák egyik felei, ezért jelen posztban további sorsukkal nem foglalkozunk.)

Igazából ez még mindig magánügy, hiszen mindenki a saját szerencsétlenségének kovácsa. Amiért ezt a posztot rittyentem, az az, amiért engem az efféle párocskák irritálnak. Tudniillik a megalkuvás és a képmutatás eme olimpiai bajnokai tudják a legarrogánsabb módon osztani az eszüket a magamfajta szingliknek (meg lehet figyelni, ahogy szinte kiköpik ezt a szót). Mert hogy aki egyedülálló, az tuti egy felelősségvállalásra képtelen ribanc/kujon, vagy beképzelt, és válogat, de minimum lelkibeteg, mert “az nem létezik, hogy aki 30/35/40 éves koráig nem kelt el(sic!) azzal nincs valami gáz”.

Szóval a fentiek fényében üzenném az érintetteknek: nem cserélnék veletek a világ minden kincséért sem. Továbbá basszon meg titeket egy horda pávián! :)
Köszönöm a figyelmet.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s