Buszmegálló blues

Pogival sokszor még az odaúton találkozom. Fekete haj, fekete kabát, nőnem, és ha olyanja van, zseblámpával kommandózik át a bekötőúton. Imádom, ha ilyenkor mögöttem jön, mert a lámpája fényétől nem látszik jobban az út, viszont arra épp elég, hogy kikapcsolja az éjszakai látásomat, szóval hálám örökké üldözni fogja. Pogi nagyon fél attól, hogy lekési a buszt, de ez nem akadályozza meg abban, hogy berobbanjon a még ki sem nyitott üzlet hátsó ajtaján, és kasszanyitás előtt kikérje magának a napi betevő “két pogit”.

Hóbagoly egy törvénytisztelő állampolgár, elcsámborog öt méterre a megállótól bagózni, és ennek mindenki nagyon örül, mert így tutibiztos, hogy aki a zebra felől érkezik, annak nem sikerül megúsznia a büdös eregetését, lévén igen szűk a járda. Hóbagoly másik idegesítő tulajdonsága, hogy ha valaki elhalad mellette, gátlástalanul rá- vagy utánabámul legalább fél percig, mint aki sose látott még kétlábút. Egyszer szembehuhogom.

Szőke egy elegáns középkorú nő, mindig tiptop, és ő is elvonul az addikciójával a megállóból, annyira emlékeztet anyámra, hogy nyakam rá: köztisztviselő.

Jó csaj egy feltűnően magas, és helyi viszonylatban csinos fiatal nő, barátságosan buta tekintettel. Télen elegáns, nyáron sokszor közelíti a szakadtribanc stílust, és ő is áldozata az “úszógumim van, de büszkén kibugyogtatom” magyar járványnak.

Macskás a megszállott állatbarát, neki a reggeli buszvárás a négylábú kosztosok ellátásáról szól. Kis zacsiban hozza a maradékokat, vagy vesz nekik valami csemegét. Ha a kedvenc nem bukkan fel, hangot ad aggodalmainak, de ezt nem zavaróan teszi. Azt hiszem, Macskást titokban mindenki kedveli, ráadásul mindig maga elé engedi az embereket a busznál.

Tank szerencsére (úgy tűnik) már múlt idő, de hónapokon át volt szerencsém a nyájas természetéhez. Általában ő volt az egyetlen, aki ugyanarra a buszra várt, mint én, és önérzeti kérdést csinált belőle, hogy ő szállhasson fel előbb. Én persze telibetojtam az ügyet, de ha úgy esett, hogy én álltam közelebb az ajtóhoz, szinte vicsor ült ki a bulldogképére, és 120 kilójának minden gyengédségét bevetette, hogy elgáncsoljon. És Tank egy nő(stény).

Bár nem minden nap jelenik meg, de mindenképpen említést érdemel Punk, aki a város egyetlen taréjosa, nem semmi jelenség, ahogy a 190 centijét és 100 kilóját megtolja még 20 centi lila szőrtüskével.

Aztán persze vannak még a Random Cigányok, akikből legalább 4-5 darab leledzik a megállóban hajnalban, és többnyire nem buszra várnak, csak bandáznak, bagóznak és köpködnek, csak hogy el ne felejtsd, melyik országban vagy.

És végül, de nem utolsósorban ott szoktam lenni én is a jéghideg és töksötét hajnalban, szerintem a többiek valami olyen névvel illethetnek magukban, hogy aszongya Zombicsaj vagy Alvajáró. Mindig fázik, mindig piszok szar kedve van, zsinórok lógnak a füléből és soha egy büdös szót sem szól senkihez.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s