Energiavámpírok 4. – Születés

Az energiavámpír utánpótlás két forrásból érkezik. Egyrészt születnek efféle hajlammal emberkék, aztán idővel szépen megtalálják a maguk diétáját, másrészt viszont a klasszikus vámpíroknál ismert módon: a harapás áldozatai átváltoznak. Aki folyamatosan csapolásnak van kitéve, az gyakran maga is  az energiapotyázás útjára lép, mert ahogy pénzt rabolni is egyszerűbb, mint megkeresni, nos, ez az örömre és energiára is áll.

A vadonatúj energiavámpír viszont gyakran sokáig nem jön rá, hogy ő miféle szörnyeteg lett. Csak azt érzi, hogy boldogtalan, a régi tevékenységek már nem jelentenek örömöt; nem igazán mer álmodni, szeretni; úgy általában véve nincs hite semmiben. A pesszimizmus élő szobra lesz, de ő ezt realizmusnak érzi, és joggal, mert az ő realitása valóban egy szürke és örömtelen világ.
Tökéletesen idiótának tart mindenkit, aki lelkesedni és remélni tud, és küldetésének érzi, hogy észhez térítse eltévelyedett embertársait. Még az is lehet, hogy tényleg azt hiszi, jót tesz velük, de mivel a az emberi lét első számú axiómája, hogy soha senki nem hálás érte, ha megfosztják az illúzióitól, vámpírka hamarosan elmagányosodást kezd konstatálni maga körül. (Életbe lép a környezet védelmi ösztöne.)

A folyamat öngerjesztő: senki nem szereti, máshonnan kell erőt szereznie, ezért megpróbálja azt mások lelkéből elragadni, ezért aztán senki nem fogja szeretni… de már igazolást is szerzett rá.
Ha a világ hátat fordít neked, fordíts te is hátat a világnak!

Folyt. köv.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s