Energiavámpírok 5. – Enemy Inside

Eljöhet az a döbbentes pillanat az életben, mikor a tükörből egy üres tekintetű, sápad energiavámpír néz vissza ránk.

Az első lépés  a beismerés.

A következő egy döntés: akarunk-e változtatni ezen az állapoton, vagy sem.
Ha nem, az a könnyebbik eset, nincs további tennivalónk: a csapolási technikánk idővel magától is fejlődni fog…
Ha viszont nem szeretnénk hátralévő életünkben afféle örömelnyelő fekete lyukakként működni, akkor egy majdnem lehetetlen küldetésre vállalkozunk. Energiavámpírnak lenni ugyanis függőség. Ha valaki le szeretne jönni a szerről, ugyanaz a kellemes pokol vár rá, mint a fogyókúrázó komfortevőre és a rehabra vállalkozó heroinistára. Semmivel nem könnyebb az út, semmivel sem kisebb a visszaesési arány.
Teendők:
1. Tanuljuk meg észrevenni, mikor elkezdjük a csapolást! (Lehervadó mosolyok, halványuló bizalom, menekülő beszélgetőtársak, a csoport látványos kirekesztése – mind intő jelek.)

2. Ha észrevettük, állítsuk le magunkat! Minden vámpírnak megvannak a maga kedvenc módszerei
( https://orultangyal.wordpress.com/2014/01/25/az-energiavampirok-termeszetrajza/), ha rajtakapjuk magunkat, hogy “már megint csináljuk”, csukjuk be a szánk, esetleg kérjünk elnézést, vonoljunk ki a helyzetből!

3. Restauráció. Ha vannak még meglévő, ámde szükségszerűen megtépázott emberi kapcsolataink, és ezeket szeretnénk megtartani, hogy majd egy szebb jövőben talán önként adjon valaki szeretetet rajtuk keresztül, nos… ideje helyrepofozni őket. Az elv egyszerű: tegyük az ellenkezőjét mindannak, amit eddig csináltunk.
Dicsérjük, biztassuk, vigasztaljuk az exáldozatunkat. Ez eleinte mindkét félnek kellemetlen érzés lesz, de nem szabad feladni. El kell telnie egy bizonyos időnek, mire úgy érezzük, nem színészkedünk, hanem szívből jön, amit mondunk, és neki is hozzá kell edződnie az új bánásmódhoz (magához kell térnie a sokkból, és el kell hinnie, hogy nem gúnyolódunk, pl.) Ez egy kritikus szakasz, a visszaesés törvényszerű: pár hét biztató fejlődés után simán gátlástalan csapoláson kaphatjuk magunkat a következő találkozásnál. Nem kell sutba dobni a céljainkat, a gyógyulás lehetséges, csak nehéz.

4. Alternatív energiák. A rehabunk alfája és omegája: “legális” örömforrásokat találni ártatlan nyakak helyett. Az egész folyamat kerékkötője tud lenni, hiszen a legtöbb vámpír azért lesz vámpír, mert nincs ilyenje. Erre nincs igazán jó tanács: egy költözés, egy új hobbi, egy tanfolyam, önismereti módszerek, új élmények és emberek megismerése, sport, relaxáció, szerelem… Minden szóba jöhet, amivel nem ártunk, ellenben létrehozunk valamit. Haladó elvonósoknál be szokott válni az önkénteskedés, de ilyesmit csak akkor vállaljunk, ha már  atombiztos a csapolási kényszerünk feletti kontroll. (Ne gyerekkórházban kezdjük el..)

Folyt. köv…

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s