Meanwhile in Hungary

Jóhiszeműen hibáztam, amikor a vagyonnyilatkozatomat nem kellő alapossággal töltöttem ki.

Hát igen, van az a szintű jóhiszeműség, mikor az ember elfeledkezik a külföldi bankszámláján ártatlanul lapuló negyedmilliárd forintocskáról (ötmillió darab zsemle). Meg kell a szívnek szakadni. Persze Simon (árja név) úr azonnal szánja-bánja, istenuccse kilép a pártból, a pártnak ehhez semmi köze, de tényleg.
Kíváncsi vagyok, mi lenne, ha jóhiszeműen elfelejteném bevallani az adómat. Hm.

Szocsiban elkezdődött a téli olimpia, eddig annyit lehet tudni, hogy valakik feszt terrorfenygetőznek, ezért egy darab kommandóst kiküldtünk a mieinkkel testőrnek, valamint hogy a szervezők elfelejtettek válaszfalat emelni a vécékagylók közé a mosdóban. Sajnos nekünk ilyen hírek jutnak, mert érmet a büdös életben nem szerzett senki a korisainkon kívül, belőlük meg egy darab se jutott ki idén. Tehát továbbra is Sallay-Regőczyék 34 évvel ezelőtti ezüstjére leszünk büszkék, de nézzük a jó oldalát: ez fele olyan szánalmas sincs, mint a focis melldöngetésünk egy 60 évvel ezelőtti barátságos meccs okán.

Azért jó hír is van: Mezőberény felkerült a világatlaszra. A New York Times egy inkognitóban turistáskodó újságírója egész szimpatikus kis cikket eresztett meg az ott eltöltött néhány napjáról, de legalábbis üdítő élmény, hogy nem kell égnie a fejünknek miatta. Szerencse, hogy nem jutott el a disznóölésre…

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s