Már megint, basszus

Mindig azt hittem, hogy akik elfeledkeznek a fontos dátumokról, évfordulókról, szülinapokról stb. azok egész egyszerűen nem szeretik az adott embert, akit köszönteniük kellene. Mert ami (aki) fontos, azt nem felejtem el, és nem igaz már, hogy nem tudod bevésni a naptáradba azt a 2-3 napot…
Hát rá kellett jönnöm, hogy ez nem igaz. Idén másodszor ment ki a fejemből születésnap, és ezúttal nem is akárkié, hanem J.-é, aki minden túlzás nélkül az egyik legeslegfontosabb ember a életemben (nincs sok fontos ember az életemben… nincs sok ember az életemben…).

Tulajdonképpen nem is a születésnapját felejtettem el, hanem felköszönteni, meg hogy hanyadika van. A napok őrült tempóban követik egymást, és a fontosak is egy szempillantás alatt tovatűnnek. Nem győztem bocsánatot kérni, és agyonfurdal a lelkiismeret. Rohadt régen éreztem ilyesmit, hát nem jó. :(
Szerencsére még szóba áll velem, pedig meg sem érdemlem. Szar barát vagyok.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s