Gyilkos lecsó

Tudom, legyek hálás a gondoskodásért… de… anyám lecsója egy gyötrelem.
Nem az íze, hanem az állaga. Mintha felaprítana egy kaktuszt, megpaprikázná és meglocsolná vízzel. A téli paradicsomnak ez a rághatatlan, kőkemény héja aljas szalagokká transzformálódik, amik kellemesen vagdossák az ember ínyét és napokra beveszik magukat a fogak közé (de, mosom, naponta kétszer….);  plusz néha találok felismerhetetlen tüskéket, amik fogalmam sincs, melyik összetevőből származnak, de iszonyatos élmény rájuk harapni.
Mindehhez hozzájön, hogy este hétre lett kész a kaja, és én egész nap egy szendvicsen tengődtem, mert a tervek ismeretében nem akartam ebédre spagettit főzni, lévén az is paradicsom+tészta kombó.
Kicsit úgy mindennel tele van már a tököm helye.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s