Esti mese

paci2Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szőke herceg.
Vágtatott a szőke herceg büszke vigyorral a fehér lovacskán.
Kár, hogy leszállni róla már nem tudott egyedül.
A koronája állandóan lecsúszott az arany fürtjeiről. Ezért aztán nem nagyon szeretett megmozdulni.
Ha nem tették elé a kaját a vendéglátói, egy héten belül éhen veszett volna, mert se vadászni, se főzni nem tudott. Ha a palástját nem mosták volna ki önfeláldozó kezek a jéghideg patakban, ott rohadt volna rá. Ám a herceget mindez nem zavarta, megvolt rá a mentsége: hiszen ő herceg, nem kell értenie ilyen alja dolgokhoz.
Neki ahhoz kellett érteni, hogy parancsoljon, korbácsot suhogtasson és ítélkezzen.
Mindent jobban tudott bárkinél, hiszen ő hercegnek született.
Ha jöttek a martalócok, akkor is ő tudott a legjobban elbújni. A kard az oldalán túl értékes volt ahhoz, hogy ilyen alacsony rendű vérbe mártsa, soha senki nem lehetett elég méltó ellenfél. Hiszen ő a herceg volt személyesen.
Minden lányról azt hitte, csettintésre a lábai elé omlik. Ha valamelyik mégsem tette, a herceg förtelmes átkokkal illette, az a némber boszorkány kellett hogy legyen! Az a világ rendje, hogy neki mindenki behódoljon, hiszen ő a herceg.
Én mondom tinéktek, a lova dugja seggbe az összes herceget!
Ja, és várja őket a halál! :)
Itt a vége, fuss el véle…

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s