A törvény nevében

Tegyük fel, hogy emberünk napi hat órában dolgozik. Felkel hajnali ötkor, hogy a hetes munkakezdés előtt 10 perccel megérkezzen a melóhelyre, mert így járnak a buszok. Hétkor elkezd dolgozni, ahogy egy rabszolgához illik, és megállás nélkül folytatja mindezt délután egyig. Egykor feláll, kikóvályog a buszmegállóba. Ha szerencséje van, kettőre hazaér, ha nincs, akkor csak háromra. És akkor, ébrenlétének 11. órájában nekiállhat reggelizni.
A hatályos MTK (a munkának az ő törvénykönyve) ugyanis úgy gondolja, csak hat óra/nap meggebedésen túl jár munkaközi szünet. Bármire.
Ha feltesszük, hogy emberünk a népességnek abba a 10%-ába tartozik, akik képesek napkelte előtt érdemben táplálkozni, akkor is nyolc órát kell kiböjtölnie az ebédig. Hetet, ha a kapun kifordulva azonnal magába töm valami zabát, ami azért elég életszerűtlen.
Hogy alanyunk hat órán át hogyan menedzseli a veseműködését mosdóhasználat nélkül, az is érdekes történet lehet. Ha ne adj’ isten menstruálni is merészel munkanapon a bitang némber, abba meg bele se merek gondolni.
A törvény az törvény.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s