Csirip

Dead-TwitterHát a mai nap se sikerült jobbra, mint az előzőek.
A Twitter nekem lassan egy rettenetes, beteges, mazochista függőséggé válik. Tudom, hogy nem kéne követnem egyeseket, tudom, hogy ha megteszem, fájni fog, mégis, valami mélyről jövő igényem van arra, hogy kínos lassúsággal hosszú, jéghideg tűket szurkáljak a szívem kellős közepébe. Rendszeresen. És, hogy még finomabb legyen az egész, tudom, hogy ez a viselkedés milyen mérhetetlenül ostoba, szánalmas, közönséges és… hétköznapi. :\ Igen, az utolsó a leggázabb.
Az élet pedig remek rendező, mert S. kb. két hete nonstop nyomja nekem a depresszív, nyavalygós szövegeit, és tudom, hogy van alapja, mert az ő élete se gesztenyepüré, de egyszerűen az agyamra megy, mert engem helyez a biztató szerepbe, ami egyrészt nem illik rám, másrészt kurva hálátlan, mert ő is nagy bajnok abban, hogy hogy kell a frusztrációt levezetni azon az egyetlen kitartó nyomorulton, aki még szeret annyira, hogy ne fossa telibe a nyomorodat. Egyébként is nehezen viselem az ilyesmit, de most meg aztán végképp nincs erőtartalékom még más fejét is a szar felett tartani. Sajnálom, ez van.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s