A darázs karma

Ma csekkoltam az ajándék fréziákat, nem műanyagok-e, mert egyáltalán nem hervadnak. Igaziak…
Megöltem egy darazsat, miután negyed óráig szagolgatta a hangfalamat, és fenyegetően zümmögött. Szükségtelen a kemotox: vízzel kell lespriccelni, attól leesik, aztán lehet rámozdulni a papuccsal.
Nem vagyok egy állatgyilkoló fajta, de ezekből elegem van, minden áldott nap bejön 1-2 ilyen óriásrovar a szobába, kimenni meg rohadtul nem akarnak. Ha harc, akkor legyen harc, basszátok meg.
Egész nap szkenneltem, közben sorozatot néztem, a szemem majd kifolyik. Ja, és hirtelen felindulásból beleolvastam a Szent Johanna Gimi első részébe (célközönség: 12 éves lányok), és egész jól elvagyok vele. Nagyobb szellemi teljesítmény nem telik tőlem jelenleg (se).
S. írt sms-t, most az a baja, hogy ma este kivételesen nem óhajtottam végighallgatni (olvasni) az online vádaskodását. Pár napja kipattant a depitúltelítéses feszkó, amint az várható is volt. És megint jön a birtoklásmániás rohamaival. Ha szóba állok vele, veszekszünk, ha másokkal állok szóba, akkor én őt bárkire lecserélem, borzasztó alak vagyok, ha elkerülöm, akkor meg szemétállat, mert kínzom őt.  Elegem van belőle.
Nekem olyan barát kell, aki szárnyalni segít, nem olyan, aki szarnyalni.
Hát, ennyi.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s