Welcome to My Life

Főzésnek nevezett alapanyag pancsolást rendez a konyhában, ami remek ürügy rá, hogy úgy érezze, részt vállal a házimunkából. A karalábés-káposztás lecsó-szerű kotyvalékból persze rajta kívül senki nem fog enni, és a mosatlan edényhalmot is a jótékony házimanókra hagyja, akik majd valami mágiával eltüntetik. Így szokott lenni a koszos ruhákkal is.
Kajakutyulás közben megvan a háttér a mindennapi betevő piáláshoz is. Ő nem proli, aki évek óta egy napot se bírt ki alkohol nélkül dehogy, ő egy gourmand, aki ilyen elegánsan főz, hogy menet közben öblöseket böfög. Persze megy a tévé is, és ahogy a véralkoholszinttel együtt nő a bátorság, úgy fokozódik a hangerő, amivel végtelenül szofisztikált stílusban minden politikust elküld a kurva anyjába. Cseppet sem zavarja, hogy magában beszél.
Ahogy épül le a civilizáltság egyébként nem túl vastag máza a homloklebenyéből, úgy lehet számítani a teljesen szürreális kitörésekre, amik fellebbentik a fátylat arról a végtelen gyűlöletről, amit a világ, és annak jónéhány szereplője iránt táplál, ami (és akik) nem méltóak az ő tökéletességéhez.
Mikor leejt egy konzervet, mert ügyetlen és egyre bambább, lehet szidni a feleségét, aki egy idióta, amiért úgy pakolt a polcra, ahogy. (Természetesen a bevásárlás, és a félmázsás szatyrok hazacipelése a felesége meg a lánya dolga, egy százkilós férfitől ne várjunk ilyen erőfeszítést, de olyat se, hogy kocsit biztosít a családjának a 21. században.)
Két másodperc múlva, csak számára lekövethető asszociációs alapokon kikéri magának a fazék felett a nem létező hallgatóságtól, hogy “nem igaz, bazdmeg, a közös képviselőt is én intéztem, a gázost is én intéztem, mindent én intézek, más meg csak költi a pénzemet”.  Egy héten belül kétszer öt percig is olyan emberekkel kellett kommunikálnia, akik nem a beosztottjai, és ez mélyen felkavarta.
Nem szereti az ilyet, mert szembesítik a gyávaságával, és lehet, hogy a szíve mélyén sejti, hogy a neje és a gyereke szánalmas balfasznak tartja, amiért mindig csak akkor lesz baromi okos és hősiesen bazdmegelő, ha a gázos vagy a közös képviselő már ajtón kívül van, a jelenlétükben kínosan jópofáskodik.  Természetesen ez a tudat nem szégyennel tölti el, hanem agresszióval: mindenkinek vágjuk ki a nyelvét, aki rámutat, hogy meztelen a király, de legjobb lenne mindjárt lefejezni.
Tipikus kisebbségi komplexusos tahó, akinek a farkára a felesége nem túl sokáig volt kíváncsi, és ezért a hasonló méretű EQ-jával a saját gyerekét gyűlölte meg. Élete egyetlen örömsugara az volt, hogy őt tönkreteheti, egy percig nem volt apa, egy gonosz báty volt, aki elszántan szuggerálta a mama kedvencének hitt, ezért utált kistestvérbe, hogy az alkalmatlan mindenre, amit szeret, értelmetlen, a barátai átverik, nem szeretik, mert őt nem lehet, a főnöke csak hátsó szándékból ismerheti el a teljesítményét, és úgy általában véve egy rakás szerencsétlenség.
Párszor alaposan meg is verte, mikor kicsi volt, ezt természetesen letagadja, ebben a témában kihagy az emlékezete.
Más dolgokra viszont csak ő emlékszik, pl. arra a nagyobb pénzösszegre, amit ő állítólag nagylelkűen a kistesónak adott (nem adott). A kistesó egy hazug dög, amiért letagadja.
Ha bármi elcsesződött, rögtön a kistesó lett megvádolva, mikor hősünk túl béna volt ahhoz, hogy a billentyűzárat bekapcsolja a mobilján, és az a táskában nyomódva üres mms-eket kezdett küldeni, rögtön kiakadt, hogy a kistesó milyen aljas gyökér, hogy az ő telefonját meríti, és még le is tagadja. (Kistesó nem is látta azt a telefont.)
Mikor van apák napja? Ezt a dalt küldeném:

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s