H-Exed

Összeakadtam a neten L-lel , és két dolog jutott eszembe:

1. milyen kurvanagy áldás, hogy soha többé nem kell menedzselnem a kibírhatatlan passzív-agresszív játszmáit

2. milyen kurvanagy szívás, hogy alighanem ő lesz utolsó pasas, akivel valaha volt szerencsém szexelni.

Beng.

Ő az, aki annyira elcseszettül beteg személyiség, hogy a fantasztikus teste és a remekbe baszott :) elméje sem éri meg az érzelmi gyötrelmeket, amiknek kiteszi az áldozatait. Róla fogják megmintázni a borderline-ok szobrát.

Szóval, a kettes pont egy százas szöget ütött a koponyámba, így lett egy ilyen kényszergondolatom, hogy még legalább egy hapsit az életben fel kell szednem, hogy ne ő legyen az utolsó benyomásom. Ha-ha. Jó, ha vannak az embernek céljai.

Persze ha továbbgondolom, hogy milyen pasi fanyalodna egy harminc feletti, félkopasz, dagadt pofájú, narancsbőrös hulladékra szexügyben, akkor inkább sztornó. Van az a mondás a klubtagságról meg a felvételről, ugye.

Geez, I hate my life.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s