Rex Mundi

Van abban valami nagy, kozmikus cinizmus, hogy minden ember olyasvalamire vágyik, amije nincs.

Most nem csak olyasmit értek ezalatt, amikre általában mindenki vágyik: szép, hitelmentes (!), házikó, szép, hitelmentes (!), autó, boldog (fél évnél tovább tartó!) párkapcsolat, jól sikerült (egészséges!) gyerekek, klassz (értékteremtő!) meló.

Apróságokban is. Pl. a fél ország kertes házban él, és nonstop nyöszörög, hogy ez milyen istencsapása, hólapátolás, avargereblyézés, meztelen csigák, szőlőközötés, fűnyírás, hülye kutya, hülye szomszéd hülye grillpartija, és úgy általában “csak a gond van vele”.

Én meg egész életemben gyufásskatulyákban kuksoltam, és szinte érzem, ahogy belém szivárog az ÉLET, ha van módom csak úgy ücsörögni egy diófa alatt. És momentán álmaim netovábbja volna, ha kényem-kedvem szerint sort tudnék keríteni efféle tevékenységre. És bizony, sokszorosan megérné a kurva fűnyírást, hogy napmeleg paradicsomot tudok harapni a szendvicsemhez, és a saját szedremet szórni a túrótortára.

Úgyhogy ha valaki még egyszer vinnyog nekem a kertje miatt, azt hiszem, nemes egyszerűséggel szájba vágom.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s