Igen, ennek örülök

Micsoda ostoba világ az, ahol az élet védelme érdekében megfosztják az embereket mindattól, amitől jó az élet?

Örülök, hogy gyerekkoromban egy szál sortban-pólóban bicajozhattam, és belekaphatott a hajamba a szél, hogy a vonatablakok nyithatóak voltak, és csodálhattuk állva a dupla szivárványt, és sikoltozhattunk a vízillatban, mikor feltűnt a Balaton.

És örülök, hogy feltérdelhettünk a kocsi hátsó ülésén, hogy integessünk a többi autósnak, és egy bevállalós nagynéni mellett még előre is ülhettünk, ha jól viselkedtünk.

És örülök, hogy a saját kárunkon tanulhattuk meg, hogy a vasmászókán kapaszkodni kell, és örülök, hogy fűre pottyanhattunk, nem EU-kompatibilis műanyag borításra, és annak is örülök, hogy szaladgálhattunk a nyakig érő gazban a réten, mert senki nem riogatott a parlagfűvel, és hempereghettünk a térdig érő avarban a Mátrában, mert a kullancsot kiszedtük, és nem reszkettünk lépten-nyomon iszonyatos kóroktól.

És örülök, hogy a fáról ettük a meggyet, a tópartról a szamócát, és hétpettyes katicákat menthettünk nyáron a Balcsiból.

Örülök, hogy még éppen elcsíphettem valamit ebből a gondtalanságból, amit ma gondatlanságnak hívnának.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s