Már nem tudom

Vajon melyik a nyomorúságosabb:

a) megtalálni és elveszíteni A SZERELMET, azt a valakit, aki azonnal és mindörökké, és oda-vissza, és nagyon és elemésztő bizonyossággal, de valami miatt mégsem sikerül,

vagy

b) összehozni egy kapcsolatot valakivel, aki aranyos, meg oké, meg MEGFELELŐ, és titokban mindig vinnyogni ott legbelül, mert nem ő az, akiről álmodtunk;

és persze:

a) ha valakinek mi vagyunk A SZERELEM, mégsem mellettünk köt ki végül, és egyedül (nélküle) végezzük,

vagy

b) ha valakinek mi vagyunk A MEGFELELŐ B-terv, akivel felépít egy életet, szaporodik és közös nyomot hagy, de ott valahol mélyen mindig vinnyogni fogunk, mert tudjuk, hogy ő titokban másról álmodik?

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s