Vigyázzatok a gyerekkori barátaitokra…

Ha én vagyok az egyetlen ember a világon, akinek tudomása van egy… történésről, tényről, bármiről, akkor ez a dolog valóságos?

Egyetlen ember érzékszervei, idegpályái, neuronjai, neurotranszmitter patakocskái és agyi receptorai elegendő és hiteles tanúk a világ szemében?

És a sajátomban?

Tudjuk, hogy agy egy kópé kis szerv, hallucinál, képzeleg, álmodik, asszociál, emlékeket módosít, elfojt, töröl, saját magát is átveri minden további nélkül. Ha nincs egy kontroll agy odakint, aki rábólintana a házikójával az én észlelésemre, honnan tudhatom, hogy az tényleg megtörtént?

Milyen érzelmi relevanciája marad egy élménynek, ha nincs senki, akivel együtt idézhetem fel?

És ha a személyiségünk tényleg az emlékeinkre épül fel… akkor vajon valódi vagyok?

Vagyok?

Egyáltalán lehet személyisége egy embernek más személyiségek kontextusából kiszakítva?

Léteztek egyáltalán valaha azok, akiknek a történetét senki nem jegyezte fel, vagy senki nem olvassa el soha?

És egy blog bizonyít vajon bármit is?

Nincs válasz.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s