Fuck off

Azt hiszem, az egyik legfontosabb skill az életben, hogy elég bátrak és képesek legyünk elkerülni, eltaszítani, visszautasítani azokat az embereket, akik (szándékosan vagy sem) bármiféle negatív hatást gyakorolnak ránk.
Nekem ezt senki nem tanította meg, és mivel genetikailag afféle jóindulatú, jámbor (lúzer) típus volnék, az életem fele azzal telt, hogy hüldeztem egyesek felém irányuló rosszindulatán; és mivel én soha senkinek nem ártottam hobbiból, ezt másokról sem feltételeztem, ergo ha szemétkedést tapasztaltam, magamban kerestem a hibát. Pedig épp ez volt a hiba.
Hát nem. Nem vagyok köteles eltűrni, hogy kihasználjanak, semmibe vegyenek vagy bármilyen módon megtámadjanak. Sőt, azt sem vagyok köteles eltűrni, hogy valaki kéretlenül rám zúdítsa élete történetét, vagy ad hoc sopánkodást rendezzen a nyomora felett. Nem vagyok többé nagylelkű, se türelmes, se nyúl. Semmi olyat nem vártam el soha senkitől, amit magam nem nyújtottam az illetőnek, ezt ünnepélyesen kiterjesztettem minden lélekromboló cselekedetre is.
Ha én nem nyüszögök naphosszat a kínjaimról a füledbe, kurvára elvárom, hogy te se tedd.
Ha én nem sózom a nyakadba a saját melómat, átkozottul nem fogom hagyni, hogy megpróbáld. Ha én nem gúnyolódom veled, és nem nézlek le a gyengeségeid miatt, akkor erősen ajánlott, hogy te se pellengérezz ki engem.
Ha te (mint állítólagos barát) nem vagy ott nekem, mikor kellenél, akkor ne lepődj meg, ha esetleg szarba se nézlek majd, ha végül eszedbe jutnék.
Akinek nem inge…

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s