Hermész Triszmegisztosz forog… oh, wait.

Hideg kinn, hideg benn, el akarok távolodni magamtól.

Hányingerem van az emberektől, az összes őszintétlen, vicsorgó-vigyorgó, húscafrangos, csattogó állkapcsú koponyától, akik azt hiszik, fontosak.

Hulladékok.

Ami nem igaz, az nem számít, ami nem örök, az nem igaz, ergo…

Nincs erőm primitív játszmákhoz, de lassan már ahhoz sincs, hogy kimaradjak belőlük.

Azzá váltam, amit a legmélyebben megvetek.

Nem ismerem magam többé.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s