Delta U

Túl sok volt a mai nap (meg az előző jópár), azt hiszem, az idegrendszerem eddig bírta feszkót.
Idióta ügyfelek tucatjai, kínos munkahelyi szituk, magányos rohanás a nagyvárosban, irritáló eladók, egy majdnem lincselés a buszon hazafelé (cigányok által kezdeményezve, érdekes, a véletlen mennyire rasszista tud lenni), itthon meg kurmányotok legújabb elmebajának híre fogadott (internetadó, ha kiderül, hogy ez nem trollkodás, hogy elvonják a figyelmet a Zusából kitiltott korrupt fantomokról, hanem valamelyik setétagyú komolyan gondolja, istenazatyám, kivándorlok, ha kell, Moldovába, sőt) – semmi konkrét trauma, mert ezek részben napi baromságok, részben csak tanúja voltam a konfliktusoknak, de sok kis kakibogyóból lesz a nagy rakás szar.
Már megint az a fő problémám, hogy nincs semmi pozitív történés, amit a másik serpenyőbe tehetnék, és ilyenkor az ember óhatatlanul megkérdezi magától, hogy mi értelme van eltűrni az élet rémségeit… hogy életben maradjak, és további rémségeket próbálhassak ki…?
Fuckit.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s