Agybaj nagy baj

Három hétbe telt összehozni egy posztot a másik blogomra. Miközben megőőőrülök, ha az általam követett bloggerek havonta (se) méltóztatnak böffenni valamit, és fel is szoktam rajta háborodni, mert nem azért követlek, baszki, hogy rám se hederíts, pf.

Ehhez képest én is ezt csinálom, mert annyira lusta, apatikus és enervált vagyok, hogy az valami félelmetes. Mondjuk szerintem nulla követőm van, hehe, de mindegy, nekem fontos az a projekt, és ha már csinálom, akkor csináljam jól…

Kész csoda, hogy itt év eleje óta sikerül tartani a “minden napra egy poszt” irányszámot, bár ez a fogadalom is úgy indult, hogy naponta írok, aztán egy hét múlva már pótolni kellett, de így is elégedett vagyok magammal. Nagy lépés ez nekem, aki kóros mindent-nagy-lelkesedéssel-elkezdek-aztán-soha-semmit-nem-fejezek-betitisben szenved.

Más újság nincs, elhavaz a meló, mert éves zárás van, a kolleginám meg egy lajhár, de nem, nem fogok vasárnap dolgozni (ha a teszkós pénzátorosknak jár a szabadnap, akkor nekem is :))). Plusz kitörni készül rajtam egy migrénes roham, eddig sikerült megakadályozni (intenzív testmozgás, szénhidrátbomba, víz, ebben a sorrendben, nem tudom, miért, de általában működik), bár a fejem jobb oldala így is kezd finoman görcsbe fonódni.

Az agyamnak végképp elege van.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s