A jenki és a senki

Találomra belenyúltam a majd-egyszer-elolvasom-mert-illő-lenne-ismerni-egy-könyvmolytól-meg-kész-szégyen-hogy-nem-olvasta könyvkupacomba, és sikerült beleakadnom Mark Twain Egy jenki Arthur király udvarában c. opuszába.

Borzalmas.

Bár lehet, hogy csak a fordítás sikerült ferdítésnek, de egyrészt unom, másrészt… Én elhiszem, hogy a maga idejében a Camelot-mítosz kifigurázása valami pikánsan pofátlan ötlet volt, de nekem, mint a téma egykori rajongójának, roppant erőltetettnek tűnik…
Azt is elhiszem, hogy Twain fanyar gunyorossága big deal lehet a kalandregények világában, de mivel szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy jómagam legvattacukrosabb jókedvemben is bármikor hozok egy világbajnoki  dobogót szarkazmusból, olyan érzésem van olvasás közben, hogy, nos… köhög a bolha.
Ez most iszonyú nagyképűen hangzik, de így van. :>

u.i.: ne igyatok hagymára citromlevet, horror!

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s