Figyelemzavar akcióban

Kéne valami kreatívat művelni így 24 óra sorozatnézés után

-> mondjuk írjunk

-> tényleg, volt nekem egy olyanom, hogy Kezdő írók kézikönyve, hova is tettem?

-> megvan, akkor lessünk bele

-> jegyzetelni kéne

-> ebbe a füzetbe csak ceruzával érdemes írni, mert túl vékonyak a lapjai, hol is vannak a ceruzáim, valami dobozba voltak elpakolva

-> á, itt van a cserepes rózsám alatt

-> hű, szegény rózsa, úgy tűnik mégis megfagyott kinn a múltkor, le kéne nyesni a halott ágait, hátha még kihajt

-> ha már lenyestem, akkor levagdosom a petrezselyem száraz leveleit is

-> na, jól lehullott a szőnyegre a levéltörmelék

-> előveszem a porszívót

-> ha már nekiálltam, kiporszívózom az egész szobát, ráfér

-> akkor már port is kéne törölni

-> akkor már rendet is kéne rakni, legalább az asztalomon

-> majdnem jól néz ki a szoba, csak az ágyhúzást kéne befejezni, ami reggel két párna után félbe maradt (vajon hogy történhetett ez? :o))

-> na, most viszont már éhes vagyok, előbb ebédeljünk

Nem könnyű így az élet.

Advertisements

Day off

rectify_lgShinedown, Halestorm maximum hangerőn, Rectify maraton, kinder csoki, vajas keksz, banán tejszínhabbal, fekete tea, zöld tea, firkálgatás, labdapattogtatás a falon, téli eső bámulása a kellemesen meleg szobából, AD1100, amennyi csak jólesett, aztán king size adag spagetti jó csípős szósszal, és épp indulok citromot facsarni a kólámhoz (ami jéghideg és Coca, természetesen).
Ma híztam vagy 2 kilót, nem beszéltem 4 szónál többet (végre) és csak voltam…
A lét nagyon is elviselhető hiábavalósága.
Aden Young meg, hogy is mondják… the type I go for.

Ez van, de minek..?

New York-ban esik a hó. (Szakadj le, ég!)

Hetven éve szabadult fel Auschwicz. (Nem lehet az elég régen!)

Megjelent a Papa Roach új lemeze (F. E. A. R., egyébiránt erősen feledhető).

Gyűlölöm a NAV-ot (változatlanul fogyatékosnak érzem magam a hulladék nyomtatványaiktól, és Vida Ildi még mindig nem mondott le).

Utálom a melóhelyemet (menjen a kisfaszom tél közepén a világvégére üzemorvoshoz, idióták).

A hajam, ami a múltkor szőkéből  homokszőke helyett vörösre változott, most a vörösből opálszőke helyett valami leírhatatlan, vöröses-barnás-szürkés-zöldes mocsárszínű árnyalatot vett fel (rondább vagyok, mint valaha, pedig az nem semmi).

Az Alkotmánybíróság kimondta, hogy: “az újságoknak nem dolguk mérlegelni, hogy egy valós információ közlésével milyen hatást váltanak ki”  (ami remek, de miféle ország az, ahol ez nem egyértelmű?)

Böff.

Haláltánc, beteg elme és zsigeri rettegés

Melancholia12004 BL86-nak hívják azt az kb. 500 m átmérőjű kis kavicsot, ami éppen elsuhan a Földünk mellett. 1,2 millió km távolságban, nade AKKOR IS. Halálosan nyomasztanak az efféle hírek. Nem mintha annyira félnék a világ végétől (ha már lesz olyan, akkor látni akarom), de valami olyan mélyről jövő iszonyatot érzek minden nem odaillő objektum láttán (tudatától) az égen, ami már pszichiáterért kiált.
Mindezt úgy, hogy gyerekként kifejezetten érdekelt a csillagászat és az űrkutatás (jó, mondjuk kit nem), volt távcsövem is, meg minden… aztán nem tudom, mi történt, talán az akkoriban slágertéma UFO-horror cseszte el az agyam maradandóan.
Egyik legiszonyatosabb rémálmom, hogy gyanútlanul, békésen sétálok a városunk utcáin éjjel, aztán hirtelen felindulásból feltekintek az égre, és… megpillantom ott… a Földet. Feledhetetlen az elemi rettegés, ami átjárta az álombéli énem, hiszen a pillanat törtrésze alatt felmerült benne a kézenfekvő kérdés: ha az égen látom a Földet, akkor tulajdonképpen hol is vagyok én most…?!
Korábban az egyik elfajzott repülős álmom során pedig valami döbbenetes erő elkezdett felszívni a Földről, és csak száguldottam az űr felé, hiába pánikoltam, hogy meg fogok fulladni, nem volt kegyelem és nem volt megállás…
Azt hiszem, ez valami univerzális emberi félelem lehet, nem véletlen, hogy Madáchtól Trier-ig megénekelte a neurotikus művészvilág. Utóbbi a Melankóliával nálam nagyon mélyre szaladt a késsel (talán nem véletlen, depressziós ő is). Hetekig nem aludtam rendesen, miután megnéztem a filmet.
Még most is a hideg futkos a hátamon, ha rá gondolok.
Kötelező mozi.
Szép álmokat mindenkinek!

Az az utolsó marék lepke…

Nagyon fárasztó lehet egy pszichotikus subban vagy valami aljadék drog hatása alatt hallucinálni, és közben a maradék józan eszünkkel azt hajtogatni, hogy: “ez nem a valóság, ezt csak képzeled”.
Valami hasonlót élek át az utóbbi időben.
Nem, nem fogsz beleesni, még komolytalanul sem.
Nem, nem vonzódsz hozzá, csak azért érzed úgy, mert pánikolnak a petefészkeid, és különben is, évek óta nem dugtál egy jót (rosszat se).
Nem, nem jelent semmit, hogy már kamaszlányként helyesnek találtad.
Nem, ez nem égi elrendelés, hogy most egy helyen melóztok, akkor ugyanis tutira nem lenne nős.
Nem, nem azért szellemeskedik, hogy imponáljon neked, hanem mert nála ez a default beállítás.

Áh.

Tipikusan az a helyzet, mikor megbosszulja az ember agya (és egyéb szervei) a hosszadalmas ingerszegény környezetet.

Komolyan, ilyesmiben a sors kezét látni, hogy ő is teázik, mint én, nem kávézik, hát ez már a hülyelibaság legalja, ÉS MÉGIS OLYAN JÓLESŐ FELFEDEZÉS VOLT. :S

Megkezdtem az aggódást.

Skandalum Gyöngyfán

Lemondott Gyöngyfa(!) polgármestere, mert csalásban, sikkasztásban és hivatali hatalommal való visszaélésben érezte magát vétkesnek, amiért a faluban 36 közmunkás kapirgált naphosszat egy nyúlfarknyi árkot. Tudniillik, egyszerűen nem tudtak nekik más munkát adni a közfoglalkoztatás keretében (egymillió új munkahely, feleim).
Több szempontból bizarr a történet.
Egyrészt, ha ez nem direkte kormányellenes trollkodás, akkor becsületes ember mit keres a politikában?
Másrészt: élhetetlen ember pláne mit keres a magyar politikában?
Érdekes népek ezek ott az Ormánságban, felénk a polgik szemrebbenés nélkül fogják be a közmunkásokat a saját portájukon, vagy alapítanak hirtelen felindulásból mindenféle kis műhelyeket (ahol aztán az állami pénzből kiképzett, állami pénzből (alul)fizetett helyi lakosságot alkalmazzák). A választások előtt különösen nagy volt a lelkesedés. :)
Magyarország jobban teljesít!

Akkor már jobb leugrani, és agyonütni egy selejtes szüretelőt, nem…?

RottenApple3-300x274Van ez a nagyon tetszetős almafa-elmélet, hogy ugye a lányok olyanok, mint a mosolygós piros gyümölcsök: a legszebbek, legjobbak a fa tetején nőnek, de a legtöbb fiú gyáva és gyenge, ezért ahelyett, hogy felmászna értük, beéri a lepotyogó, félig rohadt példányokkal, mert azok csekély erőfeszítéssel felszedhetők. A fa tetején billegő almák meg ezért azt hiszik, hogy valami baj van velük, mert ők nem kellenek senkinek: pedig valójában ők csodálatosak, csak ki kell várniuk azt a srácot, aki elég bátor és erős hozzá, hogy felmásszon értük.
Nemrég, így tél közepén a nagyszüleim kertjében rácsodálkoztam, hogy mennyi összeaszott, halott gyümölcs maradt a tök kopasz almafákon.
Ott fenn a magasban.
Owned.

Internyet, avagy a hálózattalanság csapdájában

CYGY.comVan az úgy, hogy az embert a technika ördöge(?) lekapcsolja az életet(?) adó hálóról, és nemcsak laktóz-, glutén-, hanem netmentes diétára is kényszerül…
És akkor rájön, hogy tulajdonképpen egészen jól eltelt az a pár nap.
Ugyanúgy nem létszükséglet, ahogy a citromos nápolyi sem az.
Másrészt viszont arra is rájön, hogy az angolszótárat jól bedobozolta a világ végére (minek ha van online…), és hogy roppant bosszantó, ha nem jut eszébe az Óz, a csodák csodája szerzője, és nem tud hirtelen felindulásból ráguglizni.
Plusz azért kész szerencse, hogy épp volt elég betárazott epizód az aktuális kedvenc filmsorozatból…
Meg az se hátrány, hogy végszükség esetén ott az okostelefon (meg a melóhely, ha véletlenül ráérünk, hm…)
Mégiscsak netfüggő vagyok, de egész jól túléltem egy kis csalással!

Újra

Újra magasra hágtál,

dicsfényben

öleltél át a világon, és én nem kértem

ebből részt,

de örültem, hogy a Nap nyomán

Monet szelleme nevetett az égen,

hogy élek,

és hogy évmilliók rulettkerekén

egy számra pottyantunk

te meg én.