Valaki, valahol…

jeremy mann3

Az nem ment soha.

Várni. Toporogni, némán tűrni, hogy

Kocog az ember foga és az idő

Rohan tova.

Reszketni, mint egy plüssmackó vágya:

Nyisson már a talált tárgyak osztálya!

Mert ék a szívbe minden perc

És tőr minden óra,

Amíg remélni mersz. Dühös vagy a hóra.

És látsz. És figyelsz.

Mások jobban vannak. Nevetnek, szeretnek. Rohannak a nagy bálba.

Életbe, halálba…

Jégkását kavar a boldogok tánca,

S vígan feledik, hogy őket

Valaki…

Valahol…

Vacogva várja.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s