“Felemészt minden, amit helyesen teszel…”

Advertisements

Hidegtál, saláta és gombóc a torokban

Az első utolsó napom melóban, virágcsokor, ajándék, kaja, kedves szavak a közhelyek között, tapintható szeretet, kicsit meg is lepődtem. Hiányozni fognak…

És ő, akit nem nevezek nevén ebben a blogban, nos ő… olyan egyértelműen gyengéden figyelt rám ma, hogy ha rá gondolok is bőgnöm kell (zajlik), tudom, hogy én is hiányozni fogok neki, és ez szívmelengető és borzalmas érzés egyszerre.

Holnap talán még pár percem lesz rá reggel, hogy szétszaggassák a lelkemet, komolyan nem tudom, hogy fogom átvészelni ezt a pénteket.

Több okból rettegek az egésztől. Utolsó összeröfi a cég központjában, ilyenkor vagy nyáladzás lesz a nagy büdös összetartozásról (ami fake lenne), vagy jön pár rossz hír papír-/pénzügyileg, vagy mindkettő. Elég rosszul is vagyok, szerintem az agyam stikában kitervelte, hogy lebetegszünk még ma, de sajnos nem tehetem meg.

A szemét, rohadt D pedig már élezi a szikéjét, hallom azt a hátborzongató suhogást…

Szorongató semmi

tomfruin4Tökéletesen haszontalan vasárnap.

Sylvia Plath-t csak napsütésben olvasok, kipancsolok egy fél üvegcse hibajavítót, mert szeretem az illatát, opálszőkére festem a hajam, hogy egyenletes sötétbarna legyen, átalszom a monacói nagydíjat, és nem bánom meg.

Ziggyn gondolkodom, és félálomban érzem végigsuhanni a bőrét az enyémen, nagy hiba.

A holnap még szabad, de már görcsbe rándul a gyomrom a kedd gondolatától is, mert ő, akit nem nevezek nevén ebben a blogban valószínűleg visszatér, és lesz 4 iszonyatos utolsó napom a melóban, amit úgy érzem, képtelen leszek menedzselni. Nem tudom, hogy zokogógörcs, dühroham vagy gyilkos irónia tenyészik majd a romjaim körül.

Nem tudom, mi lesz.

Eat your young

Mert ez egy olyan ország, ahol

lustaság, hanyag munka, pletykaáradat, de szembebájolgás, ötven éves özvegyasszony, egy kamaszgyerekkel (brühühü) > precíz munkavégzés, lelkiismeretesség, nagy teherbírás, hozzáértés, zárkózottság de hátak mögötti korrektség, őszinteség, egyedülálló harmincas nő (nincs és esetleg sose lesz gyereke egzisztenciális okokból, kinemszarjale)

És csodálkoznak, hogy süllyed el a fosban ez a szarhegy.

NAVigazoláció

Hát, azért mikor voltak emberkék, akik ma (adóbevallási határidő, u know) szaladgáltak az adóigazolásaik után, és akkor ugye, még hol vagy a bevallás elkészítésétől és feladásától, ugye, a befizetésről nem is beszélve, nos, akkor azért ugye megállapíthatom, hogy nem is vagyok én annyira világbajnok a halogatásban.

Ugye.

Répa az űrben

maskrilraeonline háborúzás

Plath naplói napozás közben

répatorta

bóklászás a weben, nonstop röhögés a sok junkie-n, akik minden drogos cikk alatt előadják, hogy de a füvet igenis legalizálni kéne, és az egyetlen “érvük”, hogy bezzegazlakoholnemtilospedigazis (realtime demonstrálják, hogy a THC tényleg rohasztja az agyat)

ez a szalmabábozás egyébként nagyon hasonló a bagósok kognitív disszonancia redukciójához, mikor a második mondatuk minden füstvitában a bezzegaszmognemzavarpedigazis

gyenge kaki minden szerfüggő, legalább annyi gerinc lenne bennük, hogy kimondják: “szükségem van erre a szarra, hogy átvészeljem az életem, ezért leszarom, hogy másokéra hogy hat, csak kurvára szeretném, ha nem akadályoznának a fogyasztásában”, hiszen úgyis vágja mindenki, hogy erről van szó, dehát mit lehet várni egy olyan személyiségszerkezettől, aminek az elkerülés a kedvenc és egyetlen “konfliktuskezelési” technikája, és a mindenekfeletti ambíciója, hogy elbliccelje a nagy büdös valósággal és a nagy büdös önmagával történő szembesülést

tessék tisztességes, bátor, realista depressziósnak lenni, ahogy én csinálom, lúzerek

Kiccálád

Azt hinné az ember, nincs olyan kikúrt idióta a bolygón, aki betojik a demoverzió kifutása miatt megjelenő “de most aztán vedd meg, mert júúúj, különben szanaszét zabálják majd a vírusok a géped” üzenetektől.

Nos, van.

Rosszabb hír, hogy a routerünk is közös, és a szájbatoszott, szuper legális víruskergetője minden egyes alkalommal vagy 4x levág engem a netről, mikor ő fellép.

Digitális bevándorlók, bazmeg.

Baaa… baaa… Dook. Dook. DOOOOOOOOOOOOOOOOOOOK!!!

Tegnap este elszállt az áramunk.

Oké, hát nincs tévé, nem baj, úgyis csak háttérzaj. Nincs net, ez már nem annyira oké, mert melóhoz kellett volna, de melózni sosem lehet elég későn.

Fáztam, gondoltam, beüzemelem a hősugárzót…. hoppá. (Úristen, miért nincs olajkályhám, vagy ilyesmi…?)

Jó, akkor csinálok egy teát… ja, de nem lesz jó most a vízforraló, akkor a mikróban, ja… de az sem… akkor marad a gáztűzhely, de hálózatról megy a szikráztatója, hoppá… (Úristen, hol a gyufa…?)

Elég unalmas így csendben az este, sebaj, majd csapok egy nyugis, olvasgatós estét… hoppá. (Úristen, miért nincs rendes elemlámpám? A két tucat gyertyám szóba se jön, azok dísznek vannak.)

Halálra rémültem, hogy a végén magamra maradok az elmémmel, ami meg is történt, mert nem tudtam szundira kapcsolt tévé mellett elaludni, vagyis a tök sötétben kellett megoldanom a dolgot, és hát… nem volt kellemes. (Úristen, minek nézek én horrorfilmeket?!)