Hidegtál, saláta és gombóc a torokban

Az első utolsó napom melóban, virágcsokor, ajándék, kaja, kedves szavak a közhelyek között, tapintható szeretet, kicsit meg is lepődtem. Hiányozni fognak…

És ő, akit nem nevezek nevén ebben a blogban, nos ő… olyan egyértelműen gyengéden figyelt rám ma, hogy ha rá gondolok is bőgnöm kell (zajlik), tudom, hogy én is hiányozni fogok neki, és ez szívmelengető és borzalmas érzés egyszerre.

Holnap talán még pár percem lesz rá reggel, hogy szétszaggassák a lelkemet, komolyan nem tudom, hogy fogom átvészelni ezt a pénteket.

Több okból rettegek az egésztől. Utolsó összeröfi a cég központjában, ilyenkor vagy nyáladzás lesz a nagy büdös összetartozásról (ami fake lenne), vagy jön pár rossz hír papír-/pénzügyileg, vagy mindkettő. Elég rosszul is vagyok, szerintem az agyam stikában kitervelte, hogy lebetegszünk még ma, de sajnos nem tehetem meg.

A szemét, rohadt D pedig már élezi a szikéjét, hallom azt a hátborzongató suhogást…

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s