Eh…

Vajon honnan van az emberi lényekben ez a zsigeri igény az agresszióra?
Tényleg az a default beállításunk, hogy veszett majmok módjára tépjük egymást? És a kooperatív, jámbor egyedek a nem kívánatos, kiszelektálandó mutánsok a fajunkban?
Kurvára úgy fest. :\

A birkák legelni akarnak

brainHirtelen felindulásból vettem a múltkor egy National Geographic-ot. Gyorsan kellett kiragadnom az újságos standról valami értelmesnek tűnő olvasnivalót, és ilyenkor nincs nagy választék, szóval… Véletlenül pont a marihuánával főtémázó számot sikerült megkaparintanom, de erre csak utólag jöttem rá.
Sose szívtam füvet, és rendkívül visszataszítónak találom azt a hatást is, amit másokból kivált, de a mostani legalizációs roham eléggé aggasztó, ezért végülis hasznos olvasmánynak találtam.
Két dolog tűnt fel:

1) A legalizációt pártoló cégek/termelők/fogyasztók előszeretettel mossák össze a THC és a CBD hatásait (az előbbitől állsz be, az utóbbinak van némi megbízhatatlan és EGZAKT TUDOMÁNYOS MÓDSZEREKKEL NEM BIZONYÍTOTT gyógyhatása)

2) Az összes olyan (szak)ember, aki a drogfüggőség témában ott működik az élvonalban, mint pl. rehab szakember, lelkész, pszichiáter, addiktológus, pszichofarmakológus, korábbi függő, húsz éve pöfékelő aktuális függő(!) filozófus, tehát aki tudja, hogy miről beszél – kivétel nélkül ellenzi a legalizációt.
Mert a fűvel nem az a baj, hogy esetleg kapudrog, hanem, hogy az viszont TUDOMÁNYOSAN BIZONYÍTOTT TÉNY, hogy:

-igenis addiktív, továbbá toleranciát vált ki;
-agykárosító hatása van,
-fejlődő szervezet esetén ez a rombolás biztosan maradandó;
-rendszeres használata koncentráció- és memóriazavart, motivációvesztést, szellemi teljesítmény-csökkenést okoz,
-depressziót, szorongást, pánikrohamot, paranoiát, szkizofréniát(!) provokálhat már a legelső használat során is;
-több kátrányt és szén-monoxidot juttat a tüdőbe, mint azonos mennyiségben elszívott dohány.

Szóval tényleg nagyon fasza, hogy csökkenti a nyomást a szemben, meg hatásos étvágyfokozó, de ne hülyéskedjünk már!

Az USA rájött, hogy a legalizáció egy kevés ellenállást kiváltó (sőt), újabb módja az agymosásnak (elhülyült, motiválatlan tömeget könnyebb megvezetni, hány jamaicai Nobel-díjast ismerünk?, köszönöm), plusz az új iparágtól várható némi gazdasági fellendülés is – az állam megirigyelte a drogbárók zsíros bevételeit, erről szól a történet.
Nem kellenek a megható sztorik epilepsziás kislányokról, akiknek a cannabistól lett élhető gyerekkora.
HIPOKRITÁK.

Ha strand, akkor Bambi és…

wittyPornósok
A medence egyik stratégiai fontosságú pontján (jellemzően pl. a vízből kivezető lépcső/létra tövében) pettingeznek. Kibogozhatatlanul összefonodó végtagok rejtekében próbálják kielégíteni egymást, és a produkció fontos eleme a hangos cuppogás, búgás, vihogás, cincogás, dörmögés, nehogy egyetlen gyanútlan  fürdőző is elszalassza az információt, hogy ők egy pár, és éppen párosodni készülnek.

Idióták
Fejenként két darab felfújható gumimatrac/gumiállat, dobhártyaszaggató baszott kecske hang, és egy darab vízipuska az alapfelszerelésük. Utóbbival az úszva közlekedő strandolók fejét szeretik megcélozni, aztán zajosan örvendeznek a találat felett. Átlagéletkor 14 év, anyuka pedig jellemzően jó karban lévő újgazdag MILF, akinek spanja az úszómester, ezért a csemeték akadálytalanul rajcsúrozhatnak az úszómedence kellős közepén, és ugrálhatnak be tarzani üvöltéssel a tiltott partvonalról is a normális fürdőzők fejére.

Aquamen/Aquawomen
Mindig egyedül érkezik. Kisportolt test, úszószemüveg, úszósapka. Faarccal rója a hosszokat, akkurátusan a víz alá merül melltempónál, és ha ráérsz kicsit tanulmányozni őt, élőben láthatsz pillangóúszást! Néha meglepett pillantással kísérve konstatálja, hogy rajta kívül mások is tartózkodnak a medencében – finom megvetéssel méregeti a labdázókat és az egyéb fogalmatlan pancsolókat, majd ügyesen úgy időzíti a startjait, hogy menet közben  lehetőleg senki ne sodródjon az ő nyílegyenes, hullámokat kíméletlenül átszelő útjába. Uszodába indult ő, csak valahogy a stranda tévedt.

A Periszkóposok
Az előző típus néma csodálói, akik azonban sem az Aquák képességeivel sem azok kondíciójával nem rendelkeznek. Minden korosztályban fellelhetők. Élvezik az úszást, de mivel kényszeresen ügyelnek rá, nehogy vizes legyen a fejük, csakis mellúszás jöhet szóba, szigorúan feltartott kobakkal (esetleg napszemüvegben). Ártalmatlan fürdőzők, de ha víz alá nyomják őket, elszabadulhat a pokol. Természetesen ők az Idióták kedvenc célpontjai és ősellenségei.

Némók
Búvárszemüvegben vizslatják a medence lenyűgözően izgalmas, csempézett alját. Létezésük akkor nyer értelmet, ha elő kell keríteni egy hullámsírba süllyedt ékszert, sajnos az efféle vészhelyzet a vízkeringetős rendszer elterjedésével manapság igen ritkán végződik happy enddel. Nem különösebben zavarja őket a külvilág, nem jönnek zavarba akkor sem, ha küldetésből visszatérőben a hasbarúgnak egy Aquát, esetleg combtövön szúrnak egy Periszkópost a mélybe is magukkal cibált búvárpipájukkal.

HáEmCsék (Helyi Menő Csávók/Csajok)
A Soundra idén se futotta nekik, de ha már fél évet gyúrtak/fogyóztak rá, valahol meg szeretnék sétáltatni az eredményt. Bár néha kalimpálva megkínálják az úszókat a lábgombáikkal, a medence nem az ő világuk, hiszen a víz alatt sokkal kevésbé érvényesülnek tökéletes(nek hitt) idomaik, és a legmárkásabb (leakciózott) fürdőrucijuk. Általában hordában közlekednek, és rejtélyes okokból sűrűn akad dolguk a strand átellenes pontjain, ahová kényelmes tempóban, kényelmetlenre feszített izomrendszerrel navigálják el magukat. Útközben változó hangerejű, lesajnáló megjegyzéseket tesznek kb. mindenkire, aki szembejön velük.

Szingli Szülők terepen
Ha eltűnődsz, hogy kerül egy saccra két és fél éves, dínós úszógumis kiskacsa a “Mélyvíz! Csak úszóknak!” feliratú medencébe – ők a válasz. A minőségi időtöltés ugyebár nem zárja ki, hogy szingli apu/anyu is csobbanjon egyet, ezért miután eléggé kiáztatta a lábát és cafatosra tépette a hallószervét a gyerekmedencében, egyszerűen úgy dönt, a nagy medencében tologatja a kis Dominikot/Jázminkát maga előtt úszás közben, mert ennyi neki is JÁR. Próbál biztonságos távolságot tartani az Idiótáktól (miközben épp nevelni kezd egyet), nem hatja meg sem az Aquák hüledezése, sem a Periszkóposok dühös pillantásai, melyek kereszttüzébe kerül, mikoron a ded édes kacajjal azok arcába csobogtat a lábacskáival.

Folyt. köv….?

Meghalt július 19-én

assholesandbitchesMa húsz éve (nem hiszem el, ahogy leírom), hogy belépett az életembe. Hogy felültessen arra a szívdobogtató hullámvasútra, ami végül összeomlott, és maga alá temette az életemet.

Soha nem raktam össze többet. Talán nem tisztességes az egészet az ő nyakába varrni, mert később is történtek velem olyan tragédiák, amikbe belerokkanhat az ember lelkileg, de nem tudok szabadulni attól a meggyőződéstől, hogyha az az első óriási pofon nincs, talán sikerült volna többé-kevésbé normális felnőtté válnom.
Persze valószínűbb, hogy eleve a velem született vulnerabilitásom tette lehetővé, hogy ő ekkora pusztítást végezhessen a személyiségemben, a jövőmben, a világnézetemben.

Pedig nem volt ő olyan különleges valaki, és ettől csak még fájóbb az egész. Csak én tartottam annak. És bármibe le merném fogadni, hogy ő már egyáltalán nem is emlékszik rám, és fogalma sincs róla, hogy tizenhat éves taknyosként már egy életre megnyomorított valakit. Ki tudja, azóta mekkora pusztítást végzett…

Két évig minden egyes éjjel álomba bőgtem magam, aztán további öt évig az volt a kedvenc nappali álmodozásom, hogy kíméletlen bosszút állok rajta. Aztán elhalványodott a düh, és jött helyette a gyász. Mikor felismertem, hogy nem őt veszítettem el, hanem azt, aki lehettem volna, és aki sokkal-sokkal több lehetne nálam.
Eltelt húsz év, és még mindig megtorpanok a megismerkedésünk évfordulóján. És a születésnapján. És azon a napon is, amikor a legboldogabb voltam, és azon a napon is, amikor minden örökre eltört… bár a legutóbbiból alig emlékszem valamire.
A trauma jótékony mellékhatása.

Just why?

People in american movies always drink chamomile tea (which tastes horrible), but there are dozens of different coffees (most of them sounds horrible, too).
English classes are always about Shakespeare or Fitzgerald (yes, the Gatsby guy). There are no other authors on the planet…
And no one takes off their shoes inside the house not even when they throw themselves on the bed.
Cooking means chopping carrots and cucumbers in the kitchen (mostly in heels).
EVERYBODY goes to some church.
Women are having sex with their bras on. And in make-up.
And so on.
O.o

OK, I’m fed up with these for a while (I need new brain eraser sites, pls, help)

shorttemper9gag.com: cats and superheroes, nerds and virgins

origo.hu: in the name of freedom of speech you can comment on everything but gypsies, immigrants, jews and gays

444.hu: bunch of junkies licking each other

nlc.hu: reposting c-list celebrities’ social media shit

dailymail.co.uk: horrible family tragedies, abused children and stupid political ‘scandals’

blabbermmouth.net: echoes every media blurp of the same 4-5 bands

rollingstone.com: everything but white musicians

Being Betrayed Syndrome

johnnymorant1It should have its own name.

You can feel that he’s hiding something. Fake half-smiles, gappy stories. He’s tense. He’s glowing. You can smell that sickening odor of the professional lies. You’re not stupid, of course you recognize it… somewhere deep inside.
You’re numb. You are the deer staring to the headlights of a rushing car. It’s coming, you can’t stop it. It’s going to smash your life but you don’t move. You know it but you can’t believe it.
Destiny shortly kicks in – you’ll see them. Maybe she’s younger, maybe she’s prettier than you. In the first moment you’re not sure, because you focus on him. On that stranger with his familiar face and gestures. The betrayer… who you loved from the very bottom of your fucking heart.

Aaand suddenly you feel your pulse overall your body.
You’re hot.
Your limbs are shaking and your stomach too.
You’d like to cry but you feel you’ll throw up immediately. Your body’s trying to get rid of his touch, so does your mind.
But your soul just can’t stop screaming. It’s got a mortal wound, and you want to die.

BBS is a dangerous condition.

Ne pocsékold az időd, avagy a “három lemez – három évad szabály”

Általános természeti törvény, hogy ha egy zenekar első két albuma jól sikerül, a harmadiknál a kiadó a nyakukra teszi a hurkot, a negyediknél pedig szorosra húzza a csomót. Így lesz ihletett, eredeti zenéből tónustalan, rádióbarát fos, elkötelezett, ifjú rajongókból csalódott, fintorgó felnőttek csordája, lelkes, elszánt, esetleg tehetséges zenészekből pedig kiégett, drogfüggő emberi hulladék.

Sorozatoknál meg mintha max. a két évadig lenne valamiféle előzetes koncepció (ami érthető is, elvégre minek fáradjanak, ha nem is biztos, hogy be lesz rendelve bármi is a pilot után): még vannak megfogható karakterek, stabil pontok, működő dramaturgia… aztán a harmadiknál elindul a légből kapott ötletelés, a szereplők személyisége összeomlik, a sztori ellentmondások laza halmazává foszlik, kiszámíthatóan kiszámíthatatlan lesz az egész. A korábbi alappilléreket feláldozzák a megdöbbentés oltárán, majd nem győzik gyenge, utólag betoldott kiskapukkal megtámogatni azt az alaktalan masszát, amivé a történetet degradálták. A negyedik évadtól  pedig a legtöbb show egyenesen nézhetetlen (kivételek a komédiák).

Life sux.