Számolj vissza!

butterflyyyCsak bámultam ki a szakadó esőbe a busz ablakán, Tankcsapdát hallgattam, és olyan intenzíven gondoltam rá, hogy meg sem lepődtem, mikor az egyik megállóban felszállt. Aztán azokkal a kegyetlen pillangókkal a mellkasomban pislogtam rá az ülések között. Egyszer rajtakaptam, ahogy engem figyel, de elkapta a tekintetét, mikor odanéztem.
Arról fantáziáltam, mit mondanék neki egy párhuzamos világban, ahol ő nem nős, én pedig nem vagyok elátkozott.
És arról is, mit válaszolna.
Aztán ő leszállt, és én csak néztem az ablakon át, ahogy küzd a viharral. Képtelen voltam elhinni, hogy annyi hónap sóvárgás után végre találkoztunk, és csak ennyi volt az egész…
Pár perccel később reményvesztettem sétáltam hazafelé az esőben, mikor egyszer csak megpillantottam a távolban. Túl messze voltunk egymástól a szavakhoz, és nem egy irányba vezetett az utunk…
De azért integettünk.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s