Pacino és egy arany mahagóni tévedés

schrödingerscatTessék, egy macskás kép, mivel ma semmi esemény nem történt azon kívül, hogy sikerült a vörösnek egy kevéssé lenyűgöző árnyalatára befesteni a hajamat (próbálom nem megbánni, de nem egyszerű, mivel ettől a színtől majdnem egy év lesz önerőből megszabadulni).
Csak hát sajnos untam a szőkét, plusz észrevettem magamon, hogy az énképem szerint mintha nem lennék az, mert mindig meglepődtem a hajszínemen, mikor tükörbe néztem. Magyarul, nem voltam önazonos. Sajnos, most sem érzem magam annak, de kicsi az esély rá, hogy egy nap Palvin Barbi fog rám kacsintani a tükörből, szóval, majd próbálok inkább nem belenézni.
Vénlányosodásom macskás fázisa kétségtelenül elkezdődött, simán elbámulom a kóbor kiscicákat az erkélyről, sőt, néha meg is etetem őket. A vég itt van.

Ja, és megnéztem a Danny Collinst is, ami nem csak Al Pacino miatt jó film, persze, sok a klisé, de ez a téma eleve ontja magából őket, meg azért érezni azt a finom iróniát az egészen, de engem megvettek kilóra, mert nagyon kevés alkotás képes elérni, hogy egy óra negyvennégy perc folyamatos dramedy session után az utolsó jelenetben rendesen tördeljem a mancsom a feszültségtől.

Písz.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s