Október, megint

A flóra egyre tarkább, ha a hétvégén jó idő lesz, el kéne mennem egy fényképezős sessionre, de ó, a hétvége még oly távoli…
Jelentem, az ablakpucolás még mindig fárasztó meló, és még mindig az újságpapírral történő csuszakolás a legcélravezetőbb módszer. Közben volt időm meditálni rajta, hogy “úristen, olyan lettem, mint anyám, házimunkával töltöm a szabadságomat”, szar érzés volt. Mindegy, megcsináltam.
Szégyenszemre még  mostam is.
Jelentem, a vállfán száradt pamutpólót kb. nem kell vasalni, gyönyörű sima lesz. Mindig tudtam, hogy a lustaság a fejlődés alfája és omegája (nem esett jól kibűvészkedni a ruhaszárítót).
És főztem. Hát, ezt már leírni is szánalmas… Erős a kísértés, hogy kitöröljem ezt a posztot, de az nem lenne fair. Blog verité, ehe.

Éjjel viszont írni fogok, ha belegebedek is.
(A másik erős kísértés, hogy az ‘élet’ címke végére tegyek egy kérdőjelet.)

Bakker.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s