Vagyok, aki voltam, leszek, aki vagyok, és ez így jó

tulipTalán a kocka fordul ilyen bolondosan, talán a világ forog, és én vagyok az egyetlen, aki nem változik, csak figyel, és mulat az egészen, mint az egyetlen józan alak a partiarcok között… Az öregedés váratlan ajándéka ez. Néha úgy érzem, rajtam kívül mindenki kollektív amnéziában szenved. Vagy pszichózisban. Ezek a különös, aranyhalszerű emberek nemcsak az elveiket felejtik el, de idővel önmagukat is. Azt, hogy kik voltak, mire vágytak, miről álmodtak, sőt, azt is, hogy valaha képesek voltak vágyakozni és álmodni.
Ha emlékeztetni próbálom őket, csak néznek rám zavartan, aztán legfeljebb idétlen kis röhhenéssel megjegyzik, hogy: “ó, mikor volt már az, igaz se volt”.
Nagyon furcsa, hogy egész eddigi életemben én voltam a higgadt, racionális, megfontolt szereplő ebben a globális színdarabban, aztán így a harmadik felvonásra kiderül, hogy valójában bennem van a  legtöbb romantika és a leglángolóbb szenvedély, sőt, a legszilárdabb hit is… mert én maradtam az egyedüli, aki nem feküdt alá az élet rendjének, aki nem hódolt be visszataszító, önfeladásba fojtó kompromisszumoknak. Nem változtam, de minden megváltozott körülöttem.
Ami még elképesztőbb, úgy tűnik, a világ szemében afféle bátor hazardőr is lettem, aki mindent fel mer tenni egy lapra. Ez rendkívül szórakoztató, hiszen én ezt soha nem így éltem meg: ez nem döntés, hanem szükségszerűség… a magamfajta makacs, keményfejű, merev gerincű de törékeny szívű kreatúrának valójában nincs választása. Tökély vagy megsemmisülés. Nincs alibijáték.
Persze sokszor ez az út is fájó áldozatokat követel, és a magány ezek közül csak az egyik, de akár nyerek, akár veszítek majd, lesz valamim, ami a biztonsági játékosoknak már sosem: a tudat, hogy önazonos vagyok, és igen, minden megérte.
Mert akár tragédia, akár komédia, akár románc ez a történet (ami majd csak a végén derül ki, vagy talán akkor sem), és bármi is lesz utolsó sorom a fináléban, én egészen biztosan büszkén hagyhatom majd el a színpadot, hogy aztán belenézzek a tükörbe abban a titokzatos, kulisszák mögötti öltözőben.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s