Életre illeszthető értelem kerestetik

labirinthMindjárt itt a december, és tudom, hogy ilyenkor a téli depresszió kicsit még szörnyűbbé fest mindent a világon, mint amilyen, de hihetetlenül elegem van már a kilátástalanságból. Statisztikai képtelenség, hogy az emberrel soha ne történjenek jó dolgok.
Nem, az, hogy egy adott helyzetben nem a legrosszabb végkimenetel következik be még nem jó dolog.  (Pl. lehetnék munkanélküli is, de végül lesz egy szar munkám, amit utálok.)
Jó dolog az, amitől javul az ember életszínvonala, érzelmi biztonsága de minimum a hangulata. Idejét se tudom, mikor történt velem utoljára ilyesmi. És közben öregszem, oszladozom, tökéletesen eseménytelen és értelmetlen darálóban telnek a napjaim, ó igen, momentán van valamennyi spórolt pénzem, de olyan enervált vagyok, hogy még elképzelni sem tudom, milyen örömöt okozó dologra költhetném.
Saját kecóra nem elég, tárgyak engem már fél percre sem tesznek boldoggá, utazni nincs időm, egyedül kissé szánalmas, plusz van egy olyan rémes gyanúm, hogy szörnyen érezném magam, mert nálam ezek a “nah, most csinálunk valami igazán menő dolgot, tehát jól kell érezni magunkat közben” élmények mindig gyalázatosan kontraproduktívak (sokszor piával is).
Ma rákerestem a neten az egyik exemre, és vagy 6 másodpercig egészen jólesett nosztalgiázni. Eddig fajultam.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s