Jó, hát lehetne nyüsszögni, hogy mennyire (nem) eredeti vagy korszerű, amit játszanak, de az elmúlt hetekben annyi debil, izzadságszagú so-called “bandát” volt szerencsétlenségem hallójárataimba engedni a hazai színtéren, hogy szinte könnybe lábadt a szemem a gyönyörűségtől, mikor szembejöttek az Ozone Mama nótái.
Lélek van ebben a zenében, szenvedély és profizmus, olyanok, mint egy friss fuvallat ebben az öregemberszagú magyar rockéletben.
Advertisements
