Vizes álmok, rák és Felhőatlasz

20150929_111219Az év legsötétebb napjai, rossz hírek, komoly betegségek a családban, ebből és általános nihilből fakadó feszültségek, szóval minden készen áll a szokásos karácsonyi gyomorgörcsös-kelletlen ünneplésre.
Ahány ház, annyi szopás, azt mondják. Éjjel felébredtem, és olvasgattam egy kicsi a Felhőatlaszt, és nem tudom, hogy attól, vagy mástól, de élénk és fura álmaim támadtak, mikor végre sikerült visszaszenderednem.

Néhány ismeretlen álombéli baráttal felfedeztünk egy elhagyatott házat, azon belül is egy kísérteties, titkos helyiséget, amiről végül zsenialitásomnak köszönhetően kiderült, hogy egy nem akármilyen könyvtár. Olyan volt, mint egy labirintus, furcsa zajokat hallottunk olyan irányokból, ahol elvileg egyikünk sem tartózkodott, a tárgyak önállóan helyet változtattak, kissé horrorisztikus volt. Közben előkerült egy fekete pasas a környékről, aki vállalta, hogy kitakarítja a helyet, mi meg hagytuk neki. Aztán elkapott az a csodálatos, ám ezúttal nem túlzottan hasznos felismerés, hogy álmodom.
Azért nem volt hasznos, mert mindössze arra telt tőlem, hogy elkezdtem elemezni a leendő sztorinkat, vagyis: kifejtettem, hogy az én karakterem lesz az első áldozat itt, hiszen én fedeztem fel a rejtett könyvtárat, én csavartam el a jócsajok fejét (!), különben is, én vagyok a legszórakoztatóbb szereplő, vagyis egy igazán kegyetlen történetben nekem kell meghalnom először, hogy a nézők (!) sajnáljanak, megdöbbenjenek és bosszúszomjas kíváncsiságba lovallják magukat: vajon ki ölhetett meg engem?
A történet végén én voltam az egyetlen, aki látta a feka pasit fű alatt távozni, és valahogy senki nem hitte el nekem, hogy lelépett. Aztán felfedeztem, hogy csapdát állított nekünk, de itt már elég zavaros lett a dolog, lehet, hogy abban a dimenzióban tényleg meghaltam.

A következő sessionben tükörjegesre fagyott lejtőkön csúszkáltam, ahogy gyerekként, csak most énekeltem is egy helyes sráccal karöltve (pedig nem is néztem még újra a Frozent, eskü), végül bevillant a visszatérő nyaralós álom: mindig ugyanott, ugyanazokkal, stb. Mások meztelenül közlekednek az utcán rémálmaikban, én meg nem merek lemenni a strandra soha, mert mindig elfelejtek előtte epilálni. :O
Pedig igazán klassz hely.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s