Szirének és szirénák

catherine-deneuveGondoltam, törlesztem régi adósságomat Truffaut felé (úgyis vízöntő kollega), és megnéztem a La sirene du Mississipit.  Kicsit (nagyon) szájbarágós, elnagyolt, de összességében szórakoztató skicc az érdekkapcsolatokról.
Az első szög a fejemben az volt, hogy ez a történet rendkívül életszerűtlen, de aztán arra gondoltam, hogy 1969-ben talán még természetes volt, hogy az ember meséket lásson a filmvásznon, szóval ez megbocsátható a mozinak.
Az már kevésbé, hogy a karakterek árnyalása nem igazán sikerült, bár kifejezetten érezhető az igyekezet. A nő kicsit túlságosan is egydimenziós pszichopata, a pasi meg egyenesen papírmasé benyomást kelt, ez alapvetően a (forgató)könyv számlájára írható, de az sem segít, hogy a színészek, hm, hát hogy is mondjam csak… nagy nevek is tudnak szarul játszani (mondjuk én soha nem voltam oda se Belmondoért de Deneuve-ért).

Az emberi gyarlóság viszont tökéletesen kortalan: mikor sorban kiderülnek az olyan apró problémák, hogy a postán rendelt menyasszony nem egyszerűen csak kamu képet küldött magáról, hanem tökéletes imposztor, sőt, még segédkezett is a valódi Julie meggyilkolásában, a csávó (aki annyira megkedvelte az igazi nőt, hogy a levelei alapján megkérte a kezét!), kb. egy laza vállvonással túllendül a dolgon, hiszen a lényeg: a prosti-hazug-gyilkos-tolvaj kamucsaj SZÉP, és ő szerelmes belé. Óhatatlanul eszembe jutott a Kamureg (Catfish) c. opusz, amiről én is posztoltam anno: a hazugság (gyilkosság, tolvajlás…) ilyen esetekben csak akkor bűn, ha a végén kiderül, hogy ronda vagy. A távirati vonzalom meg pont addig tart, míg ki nem derül, hogy ronda vagy.

A lényeg: két végtelenül felszínes ember találkozik, hogy aztán egy luxusbirtokról indulva egy erdei kunyhóban végezzék nincstelenül, körözött gyilkosokként, miközben elszántan próbálnak szerelmet hazudni maguknak, egymásnak és talán a nézőnek – én nem vettem be.
Egyik karakterrel sem tudtam azonosulni, megérdemelték egymást. A legbájosabb jelenet pedig az volt, mikor a pasas a film közepén nő szemére hányta, hogy a magafajta érzelemmentes rébékeket csak a pénz érdekli, fúj – tükörbe nézni elfelejtett szegény, pedig volt rá alkalma elég.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s