Kiűzetés a paradicsomból

Ha gonosz lennék (ami csak egy kicsit vagyok), mulattatott volna ma reggel a sok elgyötört, méltatlankodó, sértődött, nyűgös, nyafogós, álmos pofa melóban (és akkor ezek még csak a kollegák voltak). A hosszú hétvégék nagyon csúnyán odabasznak a munkamorálnak – alig várom a következőt.

Kéthetes rekordot döntötütnk forgalmilag, ráadásul egyedül voltam ott a 132 emberre (“emberre”), és észrevettem magamon, hogy sokkal türelmesebb vagyok, ha egyedül dolgozom. Ez elég érdekes, mert kétszer annyi dolgom van, és hatványozottan stresszesebb minden. Nem tudom, mi lehet ennek az oka, talán társaságra vágyom a kollegina hiányában vagy egyszerűen csak muszáj erőt vennem magamon, mert ő nincs ott (ő a kedvesebb és simulékonyabb kettőnk közül). Mindenesetre fura.

Utálom ezt a vádlisajdító fáradtságot, húzok is a vackomra bekuckózni, kész szégyen az egész, alig múlt 10 óra. Hol vannak már azok a konstruktív, átbaglyult éjszakák, mikor reggel 5-kor feküdtem le…
:(

 

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s