Mindig éreztem, hogy eljön a nap, mikor pengebácsit fogok reblogolni, és ma eljött :((

Olyan jól összefoglalja a lényeget, hogy én most inkább nem is fárasztom magam.

szakítós pengebácsi

Advertisements

Sziasztok. Shadowsriot vagyok, gyakorló netfüggő

internetaddictionTegnap leesett 16 csepp eső, valamint (szörnyű tény!) fél délután fújt a szél. Folyománya: egy napig nem volt netünk. További folyománya: idegbeteg lettem. A további folyomány folyománya: be kellett ismernem magamnak, hogy megint (még mindig) függő vagyok. Mert egy kis ingerültség védhető, de ez a torokszorongató, frusztrált düh, és a kényszeres modemreboot már kicsit azért rálóg a szenvedélybeteg spektrumra.
Főleg, ha közben hosszú évek inviteles tapasztalatának köszönhetően pontosan tudom, hogy a gebasz a szolgáltató készülékében van – nem, a 651-es hiba jellemzően nem modemprobléma, hanem a 777-es jól sminkelt alteregója.
Főleg, ha nem szakdolgozatot írok, életbevágóan határidős projekttel küzdök vagy netrandizom (haha), hanem csak a szokásos tingli-tangli császkálásomat kellene lebonyolítani a hálón.
De legalább proper kifogásom van, hogy tegnap miért nem volt poszt. :(

Devolúció

A legvisszataszítóbb dolog egy férfiban? Sokminden lehet, de nálam jó ideje  a gyávaság vezeti a toplistát. Gyáva férfi. Igazából oximoron kellene hogy legyen. Hát, nagyon nem az. Az imént vágtam rá a 444-re az x-et, annyira kiakasztottak.

Cikk: három ómigráns rátámadt egy, a Balaton partján romantikázó párra. A fiút megütötték, elkergették (sic!), aztán elkezdték erőszakolgatni a védekezésre képtelen lányt. Hősünk rendőri biztosítással tért vissza a helyszínre, addigra állítólag csak az egyik végzett.

Kommentek? 90%-ban azon örömködnek, milyen intelligens volt a pasi, hogy felvette a nyúlcipőt, hiszen ha leáll verekedni, EZER SZÁZALÉK, hogy SOKKAL ROSSZABB dolog történt volna: hogy lányt hárman erőszakolják meg, aztán mindkettejüknek átvágják a torkát, az csak a minimum. Igen, a mikropöcsűek önigazolási célból természetesen kést, macsetét, atomfegyvert is hozzáképzeltek a történethez, és konkrétan lehülyézték azt a néhány embert, aki megpedzette, hogy talán kifejthetett volna némi ellenállást is a lovag. És el ne feledkezzünk meg a gyáva szarok buksiját simogató nőnemű nikkekről, akik természetesen segítettek megóvni a cukorból összetákolt kis lelkivilágokat, nehogy szembesülni kelljen vele, hogy még hipotetikus szinten se képesek megvédeni a barátnőjüket.
A gyomrom kifordul, komolyan. És akkor csodálkoznak, ha a szingli vagyok, basszameg, hát több vér van a pucámban, mint két tucat úgynevezett férfinak. Valódi férfiak már kb. nem is léteznek, csak a ványadt testüket és a lassú agyukat felpüffesztett egóval és hímsovinizmussal kompenzálni próbáló, csíra lúzerek. Akinek ezek kellenek, meg is érdemli őket. Úristenbaszdmeg.

Kötelező szabadság

Elment az egész nap a rohangálással, optikus, könytár, papír-írószer, könyvesbolt, patika, drogéria, kajaüzlet, tudok élni.

Talán nem is baj, hogy nem maradtam egyedül az agyammal,  eléggé kerülget a tavaszi depresszió, fizikailag is kezdek lerobbanni, éjszakai rosszullét, aztán délelőtti, hogy érezzem a törődést… valahogy semminek semmi értelme.
Ezért most szerzek egy hideg sört és megnézem a tévében az Elemi ösztönt.

A kis hercegnő

lindseykustusch1A világ nem is lenne olyan szörnyű hely, ha nem lennének benne emberek. Vagy legalább ha rajtam kívül nem lennének benne…

A növények és az állatok (alighanem a gombák is) annyira őszinte lények, olyan tiszta, harmonikus kapcsolatuk van önnön létezésükkel… az emberi jelenlét ront el mindent ezen a bolygón. Lehet, hogy tényleg tájidegenek vagyunk itt.

Napról-napra realizálom, mennyire rutinosan tudok elszakadni számomra fontos(nak hitt?) emberektől. Mindig végtelenül megrázónak és szomorúnak tartottam, ahogy az állami gondozott gyerekek fél perc alatt a bizalmukba fogadnak egy vadidegent, aztán ha az nem jön többé, egyszerűen tudomásul veszik, hiszen a világuk így működik. Azt hittem, újra és újra feltépett sebekről van szó, de amennyiben hasonló történik velük, mint most velem… ha nincs adoptáció, előbb-utóbb lesz adaptáció.
Egy idő után nem fájdalmas, abban az értelemben nem, hogy összebőgje az ember a párnáját kínjában. Az ötvenedik csalódás pengéje már vastag hegszövetet ér: egy egészen halk, keserű kis ütés azért talán megmarad, ebből tudod, hogy egészen kicsit, valahol mélyen még mindig reménykedtél, hogy ő majd más lesz, hogy ő nem hagy el. De ez csak afféle remény, mint a lottóban: tudod, hogy kb. semmi esélyed megütni a főnyereményt, de azért csak feladod azt a szelvényt. Egyáltalán nem lepődsz meg, hogy már megint nem nyertél, de azért a következő héten is játszol, és a következőn és a következőn… mert, bár vastag páncélt növesztettél, egy soha el nem jövő csoda ígérete tart életben.
Szánalmas.

Jó családból való késelő

familytreePár napos hír, de nem megy ki a fejemből.

Négy fiatalkorú hulladék a Margit hídon garázdálkodott – egyértelműen rablási céllal, aztán annyira bejött nekik a bulika, hogy úgy combon szúrtak egy járókelőt, hogy az illetőt életveszélyes állapotban szállították kórházba. Mindezt egy darab mp3 lejátszóért.
Vannak ennek a hírnek mindenféle döbbenetes vonatkozásai: forgalmas helyen történt, már megint kiskorú csírák meregették a faszukat; a harcmodorból, a hordavirtusból és a zsákmány jellegéből minden nyitott szemmel járó náci magyar azonnal vágja, hogy alighanem ómigráns sikersztorival van dolgunk…

Ami miatt azonban beleégett a történet az agykérgembe, az egyik híradó riportja volt, amiben e remek emperpéldányok ügyvédnénije is megszólalt. A bíróság lakhelyelhagyási tilalmat(!) rendelt el  a nyomozás idejére nekik, az ügyészség meg megpendítette, hogy talán lehetne előzetesig fokozni ezt az ejnyebejnyét, elvégre mégis életveszélyt okozó testi sértés történt, akurvaéletbemár.
Ügyvédasszony kb. a következőképpen méltatlankodott: nade, kééérem széééépen, ezek a gyerekek rendes, tisztességes családokból jönnek a budai hegyekből, és különben is, éppen érettségi előtt állnak, az előzetes kettétörné a kis éppenhogy szarba szökkent életüket, hátnemááá, és annyira de annyira jó családból valók, hogy teljességgel ki van zárva, hogy elrejtőznének vagy elszöknének, kérem szépen. :O

Mi. A. Fasz. Van. ?!
Közben a vágóképen az egyik kontraszelektált pszichopatanövendék picsogott a tárgyalóteremben, a szívnek meg kellett szakadni komolyan.

Szóval ott tart ez az ország, hogy jó családnak minősül az a szocializációs közeg, ahol a tizenpár éves suhanc késsel felszerelkezve bandázik, és merő kalandvágyból (hiszen aligha lehet szó megélhetési bűnözésről egy = pénzes klán esetén) ártalmatlan gyalogosokat késel halálra – igen, halálra, ugyanis csak a szerencsén múlt, hogy egy másik bejelentés miatt arra császkált a rendőrség, és időben kórházba vitték az áldozatot.

Nem hittem a fülemnek. A legbájosabb az volt az egészben, hogy a csajnak teljes meggyőződéssel sikerült mindezt előadnia a kamerába.
Jó, persze, ügyvéd, mit várjon a fajtájától az ember, de… mikor már azt hiszem, nincs lejjebb, mindig újabb pinceszint nyílik kis hazánkban.
Blő.

 

I’ll kick your asses

Szóval, a KAT két napja adathalászati kamuokból nem látogatható, ami felettébb baljós. Szerencsére ha kilövi az ember a foxiból az efféle oldalak blokkolását szolgáló szűrőt, a probléma – amit egyébként a Google generál – megoldódik.
Ezt az egyszerű kis trükköt úgy fedeztem fel, hogy becsapdostam a gugliba a problémámat, és rátaláltam egy okosabb sorstárs kommentjére.

Ó, az irónia.