Csíkmérgezés, velociraptorok és tuttifrutti topogók

weirdshoeAz egyik leglátványosabb jele annak, hogy antinő vagyok, hogy a Kármán-vonal magasságából teszek a ruhákra: értem én, hogy jól kinézni jobb, mint rosszul, de soha nem fogom feldolgozni, mit lehet élvezni a ruhavásárláson. Általában az internet húz ki a sza slamasztikából, ahol kb. 3 perc alatt bedobálom a virtuális kosaramba, amit már végképp be kell szerezni gardróbilag, aztán kattintok a dolgomra.
Az online cipővásárlással azonban legutóbb mondhatni, befürödtem, ezért, mivel illő lenne lecserélni a 10 éves sportcsukáimat, ma elcsattogtam kies megyeszékhelyünk mindkét(!) efféle profilú üzletébe. Az Adidas boltból 30 másodpercen belül fordultam is kifelé, introvertált kis elmémnek ugyanis ennyi ideig tartott felmérni az árukészletet, az eladók (mind a hat darab) 16,5 éves átagéletkorát és az epilepsziatrigger határán táncoló csíkmennyiséget. Mindig taszított ez a márka, de gondoltam, jár neki egy esély, hát, nem jár. Nem szeretem, ha huszonnyolc kilométerről látszik, mit hordok a patámon, bocs.

A másik üzletben sem jártam nagyobb sikerrel, 3 mp alatt kiszúrtam az egyetlen vállalható modellt, amiből természetesen pont nem volt az én veszettül ritka, 39-es méretemben. Részemről már intettem volna a könnyes búcsút, de a három eladó (ezúttal hm, korosabb hölgyek) velociraptorként csapott le rám, hogy:

-Dehát ez a másik majdnem olyan.
-Őőő, nem, mert ezen van egy méretes, rikító rózsaszín pipa.
-Az nem is rózsaszín, azzz… bordó.
-Magenta. Nem tetszik, köszönöm.
-Milyen színűre gondol?
-Vagy sötét, vagy világos, egyszerű, nem szeretem a tuttifrutti színeket – biccentettem a kínálatuk 99,99%-a felé.
-Miééért nem, hát ez a divaaaat…
A továbbiakkal nem fárasztanék (le) senkit, dióhéjban: ők erőszakoskodtak, hogy de vegyek meg olyat, ami nem tetszik, mert figyelem: úgyis eltakarja a nadrág(!) a kifogásolt színeit, aztán mikor felpróbáltam egy fekete csukát, ami tök szarul állt a lábamon, természetesen finoman megállapították, hogy az nem az cipő hibája, nyilván én vagyok csámpás, de azt hiszem, a hét vásárlója díjat azzal vittem el, mikor reakcióként a nem lanyhuló tukmálásra, mélán utaltam rá, hogy az én koromban talán nem kellene tinédzsereknek tervezett neonzöld-hupilila lábbelikben villognom, mert én dolgozni járok, nem gimibe (mindhármuk lábán efféle infantilis  színvilág virított).
-Miért, hiszen te még fiatal vagy, hány éves vagy?
-Harminchárom.
-Na és, én meg negyven, és még az sem olyan sok, vagy igen?
-Hát, szerintem az.
Muhahahaha.

Hazajöttem, és rendeltem két pár Pumát a sportshoes.hu-ról. Igen, az egyik fekete, a másik fehér, mert létezik még ilyesmi a bolygón.
Reméljük a legjobbakat.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s