Atomot, most, köszi

imagesVettem egy ilyen homokképet, amit meg lehet forgatni, és mindig más mintába rendeződnek benne a kis szemcsék, most ezzel hipnotizálom magam.
A puzzle még megvan, a küzdelem egész héten állt, de ma felvettem a kesztyűt megint, bár a haladás finoman szólva nem látványos.
Barátkozom a gondolattal, hogy a barátaim száma tényleg (és véglegesen) nullára fog redukálódni, meglátjuk, meddig lehet életben maradni így. Igazából már fájni sem tud az egész, alighanem mindig is illúzió volt, hogy bárkinek is fontos vagyok. :)
Egyre agresszívabb vagyok, idő kérdése, hogy nyílt konfliktusban kerüljek valakivel (tegnap majdnem összejött a félhülye főnökömmel, aki valamiért azt hiszi, hogy havi öt perc kontakt feljogosítja rá, hogy mindenféle maternalisztikus megjegyzéseket tegyen, kibaszottul nem hat meg, ha véletlenül jószándékában tenné – amit nem hiszek: SENKI NE UGASSON BELE AZ ÉLETEMBE, AZ MEG FŐLEG NE, AKI ROHADTUL SEMMIT NEM TUD RÓLAM).

Csak július

Régi jó barátom(?) az inszomnia újra visszatért, úgy látszik, júliusban valamiért szeret megtámadni. Egy órás szendergést leszámítva jelenleg hajnal kettő óta ébren vagyok (most fél nyolc), és ki kell bírnom éjfélig, hogy valamelyest normalizálódjon (értsd: a mainstream pacsirtaterrorhoz alkalmazkodjon) a cirkadián ritmusom. Sok sikert nekem.
Végtelenül szenzitív és inproduktív időszakot élek, mintha eltűnt volna a lelki bőröm, minden egyenesen a szívembe mar. Olyan dolgok fájnak, amiken nevetséges kiborulni, a valódi bajok pedig padlóra küldenének, ha nem fognám be hangosan blablablázva a képzeletbeli fülem. Vagy nem menekülnék előlük végül nyugtalan, kimerült álmokba.
Mindenkit gyűlölök, aki fontos nekem, mert jelenleg csak támadási felületnek érzem a puszta létüket is. Kifejezetten jól esik olyan emberekkel foglalkozni, akiket utálok, az biztonságos terep. Tudom, hogy ez nem normális, de nem tudok tenni ellene.

Félelem és csesztetés San Francisco-ban

Olyan jó volt végre több mint 2 hónap darálás után egy kis szabadnapozás, hogy őrület. Nyugodtan barnasörözhettem éjszaka, miközben hülye műsorokat néztem a tévében, aludhattam 8-ig (!), békésen tudomásul vettem, hogy ezen a hétvégén zajlik a Magyar Nagydíj, ezért délelőtt megtekintettem (vagyis meghallgattam) az első szabadedzést, közben pedig a legújabb játékszeremmel bíbelődtem, aki egy szép, nagy, csillogó puzzle.
Csekély ezer darabos, és a doboz szerint a kivilágított Golden Gate hidat ábrázolja, de ez teljesen biztosan csak akkor fog kiderülni, ha kirakom, és hajtépéssel egybekötött hisztiroham következtében nem rúgom fel az eddigi erőfeszítéseim gyümölcsét két napon belül. Sajnos szinte gyengeelméjű vagyok, ha kirakóról van szó, alig titkolt dacból vettem ezt is, de kicsit rémálom, mert minden barna meg narancssárga rajta, és vagy 400 darabon tök egyforma, kis ragyogó pöttyök vannak, szóval sok sikert nekem.
Tudom, hogy kell produktívan eltölteni a nyári szabadságot..

Északon a helyzet

introvertingEgy hétvége alatt átzabáltam magam 3 rész Wayward Pines-on. Mármint a könyveken. Elég jók voltak, mondanom sem kell, hogy jobbak mint a sorozat, de azért annak is nekiestem, bár eddig elég harmatos a második évad. Nem tudok élvezni egy történetet, ha nincs kivel azonosulni, márpedig itt nem nagyon akad.

Tíz hete nem voltam szabin, azt hiszem, már aféle Stockholm-szindrómám kezd kialakulni.

Egyébként két ember helyett dolgozom, nagy technikai probléma van a melóhelyen, ami elsősorban engem érint (miért is ne), a bookline.hu megint szivat (ha nem tudjátok küldeni, amit rendeltem, miért kell 3 hétig hitegetni vele? főleg most kellemes, hogy ajándék lett volna), az időjárás szar, és a hétvégén is az lesz, nehogy úszhassak egyet-kettőt a szabadságom alatt, fogalmam sincs, honnan fogom beszerezni a Metal Hammert (meg a napi betevő ebédemet, de az kisebb gond), mert éppen felszámolás alatt a CBA, ahol eddig kapható volt, kinyírtam a gyönyörű, egészséges aloe verámat (túlöntözés), a félig fogadott macskám kb. eltűnt, aluszékony vagyok, mégis mindig fáradt, ha leesik 3 csepp eső, fél napig nincs net (KURVA ANYÁDAT, INVITEL!), szóval ilyen apróságok, hogy amerikai helterskelter meg török puccs már el se jutnak az ingerküszöbömig.
De legalább a kókuszos citromtortám isteni lett.