Csak július

Régi jó barátom(?) az inszomnia újra visszatért, úgy látszik, júliusban valamiért szeret megtámadni. Egy órás szendergést leszámítva jelenleg hajnal kettő óta ébren vagyok (most fél nyolc), és ki kell bírnom éjfélig, hogy valamelyest normalizálódjon (értsd: a mainstream pacsirtaterrorhoz alkalmazkodjon) a cirkadián ritmusom. Sok sikert nekem.
Végtelenül szenzitív és inproduktív időszakot élek, mintha eltűnt volna a lelki bőröm, minden egyenesen a szívembe mar. Olyan dolgok fájnak, amiken nevetséges kiborulni, a valódi bajok pedig padlóra küldenének, ha nem fognám be hangosan blablablázva a képzeletbeli fülem. Vagy nem menekülnék előlük végül nyugtalan, kimerült álmokba.
Mindenkit gyűlölök, aki fontos nekem, mert jelenleg csak támadási felületnek érzem a puszta létüket is. Kifejezetten jól esik olyan emberekkel foglalkozni, akiket utálok, az biztonságos terep. Tudom, hogy ez nem normális, de nem tudok tenni ellene.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s