Atomot, most, köszi

imagesVettem egy ilyen homokképet, amit meg lehet forgatni, és mindig más mintába rendeződnek benne a kis szemcsék, most ezzel hipnotizálom magam.
A puzzle még megvan, a küzdelem egész héten állt, de ma felvettem a kesztyűt megint, bár a haladás finoman szólva nem látványos.
Barátkozom a gondolattal, hogy a barátaim száma tényleg (és véglegesen) nullára fog redukálódni, meglátjuk, meddig lehet életben maradni így. Igazából már fájni sem tud az egész, alighanem mindig is illúzió volt, hogy bárkinek is fontos vagyok. :)
Egyre agresszívabb vagyok, idő kérdése, hogy nyílt konfliktusban kerüljek valakivel (tegnap majdnem összejött a félhülye főnökömmel, aki valamiért azt hiszi, hogy havi öt perc kontakt feljogosítja rá, hogy mindenféle maternalisztikus megjegyzéseket tegyen, kibaszottul nem hat meg, ha véletlenül jószándékában tenné – amit nem hiszek: SENKI NE UGASSON BELE AZ ÉLETEMBE, AZ MEG FŐLEG NE, AKI ROHADTUL SEMMIT NEM TUD RÓLAM).

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s