Víziszony

Nekem nem szabad vízparton nyaralós filmeket néznem, mert A tehetséges Mr Ripley óta mindegyiken franciakockásra csikarom magam az unalomtól.

Most éppen az új A Bigger Splash kapcsán állapítottam meg ezt, de senkinek nem javaslom a By the Sea-t, a Stranger by the Lake-et és az All Inclusive-ot sem (ezek csak azok, amik hirtelen eszembe jutottak): kivétel nélkül mindegyik túlértékelt rendezői onanizáció, tipikusan olyan alkotások, amiket megírni, leforgatni rohadtul érdekes lehetett, csak éppen megnézni gyötrelem.

Összesen annyi kötötte le valamelyest a figyelmemet, hogy Swinton csúnyaságán és Fiennes öregségén hüledeztem, de az nem olyan izgalmas, hogy két órán át ne aludjon bele az ember.
Nem tudom, lehet, hogy az a gond, hogy abban bíznak az alkotók, hogy a szép táj majd elviszi a hátán a filmet, ezért aztán nem kell pár fáradt összekacsintásnál pörgősebb sztorit írni, mert minek. Ezt a minden filmnek minimum kettő és negyed óra hosszúnak kell lenni, mert csak hülyeséget is befejezhetnék már, a mozik 90%-a kényelmesen belefér 90-100 percbe. Nem túl fair, hogy az egyébként is anyagszegény szkriptet milliméter vékonyra nyújtják, csinálnak egy idegesítő (túl hosszú jelenetek vs. flashek) vágást, és ráfogják, hogy hát, izé, azért nem történik semmi, mert ez egy kibaszott mély művészfilm, és a szereplők arcán zajlik a dráma, csak véletlenül a nép 99%-a műveletlen proli, és nem veszi észre.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s