Levél egy régi, kedves baráttól

20170130_172218.jpg

nav1

…igen, ez a fenti a teljesen betöltött állapot. Nyitok egy kibaszott jósdát, mert pontosan erre számítottam.

Na, de akkor talán töltsük ki az egyébként kb. két rubrikás fecnit a nyomi javás progijukkal:

nav2

Köszönöm a figyelmet!

Advertisements

Hétvégi időpocsékolás újratöltve

Újabb két film került lehúzásra a listámról: az egyik a Nocturnal Animals, a másik az Arrival. Hát, nem is tudom, hol kezdjem. Elöljáróban annyit, hogy továbbra sem lettem Amy Adams rajongó. Ő egy csinos csaj szép szemekkel, és Nicole Kidman-es mosollyal, akire valamiért gerjednek a pasik, valószínűleg ez utóbbi az oka ennek az indokolatlan hájpnak, mert eddigi filmélményeim alapján színészként kb. azt a másfél arcot tudja hozni, amiért Kristen Stewartot halálra cikizik. (Aggódva nézős és gondterhelten aggódva nézős, Oszkárt neki!)

És jó lenne, ha a rendezőknek sikerülne eldönteni, hogy hány éves, aztán a maszkosoknak nagyjából hozni az adott kort, mert a Nocturnal Animalsban pl. tök röhejes volt, hogy anya és a lánya között kb. öt év a korkülönbség, ahogy az Arrivalban is elég kényelmes eszköz volt a kortalansága, hogy sikerüljön átvágni a nézőt a minimum 15 éves időbeli tikitakival. Életidegen, ha az emberek nem öregszenek, hiteltelen szar lesz tőle a történet akkor is, ha hollywood-i mérce szerint hetvennyolc évesen is kötelező sima bőrű, álló csöcsű bombázónak lenni, de legalábbis meg kell próbálni… a világ egyéb helyein normális emberek élnek.

Mindkét film csalódás volt, a Nocturnalt mondjuk Gyllenhaal elvitte a vállán, az a pasas egy kibaszott zseni, de a történet túl zavaros volt ahhoz, hogy kapásból értsem, viszont pont elég érdektelen ahhoz, hogy vegyem a fáradságot, és elgondolkodjak rajta, ezért hát nem tetszett.
Az Arrival meg… hát… fél óráig tart eljutni az idegenek mobil tropikáriumába a gigantikus tintahalakhoz, hogy aztán 15 másodpercig tartson a nagy kapcsolatfelvétel… Villeneuve általában nem szarral gurigázik, de ezért a filmért őt is seggbe kéne billenteni. A játékidő kétharmadában halálra untam magam, már megint befigyelt a kényszer, hogy két órás mozit kell csinálni egy 40 oldalas novellából, mert csak. Hát, nem kell(ett volna). Mondanám, hogy na ugye, megint egy szar sci-fi, de ez igazán még az sem volt, semmi nem derült ki az idegenekről, kicsit olyan érzésem volt, hogy egy pacifista Függetlenség napja paródiát látunk. A sztori a főhősnő belső világára fókuszált volna, csak ő meg annyira vérszegény, két dimenziós karakter volt (súlyosbítva ugye Adams fapofájú játékával), hogy egyetlen percig sem sikerült vele azonosulnom.
Waste of time.

TÉL <3

Imádom, hogy bár egész nap plusz fok van, a hó még mindig kitart. Simán ücsörög 15-20 centi a háborítatlan helyeken. És nagyon furcsa, hogy melegnek tűnik a reggel, ha enyhébb az idő -15 foknál. Szinte komfortézettel jár, hogy nem fagy érzéketlenre az ember pofája.

Végre igazi tél van, lefagyott rücskös jéggel a járdákon, jégcsapokkal, miegymás. Melóban az egyik zászló vége  felfagyott a tetőre, valószínűleg tavaszig ott is fog maradni. A madarak szerint mondjuk az már nem lehet messze, mert pár napja be nem áll a csőrük.
Tegnap a vadkacsák is előkerültek a tóparton. :)

B-B, Baker Street

Minek ír blogot olyan ember, aki arra sem képes, hogy havonta egy posztot kiizzadjon magából? De tényleg. Legalább írná le, hogy: “oké, balfaszok, akik követtek, most fél évig le vagytok szarva, csokika”, akkor nem fárasztanám magam vele, hogy időről-időre felnézzek a hülye oldalára. Minden tisztelet kihalt ebből a világból. :(

Befejeztem a Sherlock 4. (utolsó?) évadát, elég furcsa zárás volt, de a sorozat maga rettenetesen hiányozni fog. Belenéztem a The Mick-be, de egyelőre elég harmatosnak tűnik, nem mondom, hogy rossz, de semmiképpen nem kacagtató, inkább csak olyan mosolyogtató típusú komédia, majd meglátjuk.
Elkezdtem újraolvasni A Tűz és Jég dalát (vagy 3 hónapja…), a sorozat már szinte ki is mosta az emlékeimből, mennyire jók ezek a regények, és mennyivel többek a filmre adaptált változatnál.

Próbálom minden egyes percben kitalált világokba vonszolni az elmém, hogy ne kelljen a valósággal szembesülnöm, de hosszabb távon ez is elég fárasztó. Nem tudom, mi lesz.

Eltelt

Unalmas, félig átaludt szombat, még sorozatozni se volt erőm, azért megnéztem az új Lucifer epizódot, de halálra untam magam rajta, miért kell minden jó karaktert agyhalottá tenni azzal, hogy beszerelmesítik? :/

A híroldalak mind a tragikus veronai buszbalesettel vannak elfoglalva, csak néha szakad meg a hírfolyam egy kis Trumpozás kedvéért. Mindig különösen borzalmas, ha gyerekek vesznek oda, de a nemzeti gyásznapot azért kissé túlzásnak érzem.
Hányan is fagytak meg ezen a télen, 130 körül?
Hányan vesztek oda a horrorkórházakban?
Itt minden egyes nap gyásznap lehetne.

 

Túl sok dologra akarom rátenni a mancsom…?

Bal kéz: körömolló egyik szára csontig a hüvelykujjba (éreztem, hogy koppan) – így akarjon az ember fóliát leszedni ceruzaelemről a vadonatúj digitális hőmérőjéhez. Nem kicsit fáj, most nézem, lesz-e a kék csík…

Jobb kéz: tiszta erőből, laza kézfejjel belebokszolni a szekrény sarkába, érkezés kisujjra (reccsenő hang), utána landolt a kézfejem többi része. Még jobban fáj, be is dagadt és nem nagyon tudom behajlítani, nem kizárt, hogy eltörtem.

Mind a kettő baleset volt, most el kell gondolkodnom, mit akart ezekkel üzenni az univerzum…