BFMV – Gravity

We can’t say we haven’t got warning signs.
The first unveiled three new songs, the creepy Tuck interviews (‘experimental….’ ‘trying something new’…  ‘I had to convince the others in the band that this was necessary’), another label, another producer, another whatnot…
So I’m not exactly shocked or angry, I’m just disappointed, and somehow tired. Sick and tired of witnessing my favourite bands losing their balls and turning into some electro-pop radio-friendly, mediocre piece of shit.

popvsmetal
Actually, I don’t hate this album, I don’t think it’s bad. I’ve caught some really nice lyrics, for example. But it isn’t good, either. And it’s definitely NOT Bullet For My Valentine.
I’ve heard these songs for a thousand times before. From other bands, like Bring Me The Horizon, Breaking Benjamin, Asking Alexandria, Escape The Fate or Tokio Hotel, you know.  The shitload of autotune, and this painfully obvious we-used-leading-computer-instead-of-the-leading-guitar vibe. They are already invented, so don’t tell me, dear Matt, that this is your experimental stuff, and all the brainwashed teenage fans should shut the fuck up about evolving.
Gravity is a decent title… or it should’ve been Matt Tuck’s midlife-crisis?

 

 

 

Advertisements

What is love? (…baby don’t hurt me…)

Explore new worlds!  Marijuana is powerful in edibles you make easily yourself. This book has great recipes for easy marijuana oil, delicious Cannabis Chocolates, and tasty Dragon Teeth Mints: MARIJUANA - Guide to Buying, Growing, Harvesting, and Making Medical Marijuana Oil and Delicious Candies to Treat Pain and Ailments by Mary Bendis, Second Edition. Only 2.99.    www.muzzymemo.comI’ve been thinking about love. And my conclusions are quite sad, because I had to realize I’ve probably never been loved. Truly loved.

There were some people who was attracted to me, ’cause they liked trouble and hated boredom. They adored me, and I thought it was love, but I was so terribly wrong. They were chaos junkies. They loved the storms and the thunder around my life. It was only a wicked addiction. I was their drug and when they overdosed, they left. They never loved me.

There were some people who thought I could be their savior. They were lost, desperate outsiders, and I was attracted to them, because I fond of the twisted and the bizarre. I felt sorry for them. I wanted to fix them. They misunderstood my interest and had faith in me. They mixed up my love with my passion, believed that they were finally loved. They were grateful for my caring, and when they got healed or figured out I’m not a goddess, they left.  They never loved me.

There were people who tried to save me. From my disease, from my fate, from myself. Some of them were like me, and I was just a strange hobby for them. Others had this  weird guardian angel complex, and were suffering from the constant urge to make everyone happy around them.  They were gentle and kind, they were always there for me, and I thought I was loved, but it was a mistake. It was just their nature. They never loved me.

And now I’m tired. I don’t want any more everyday heroes or bothered souls in my life. I don’t wanna be anyone’s project, and I’m out of the energy for piecing together broken people. So I shut them out and now I’m totally alone. It’s not as awful as it sounds. I’m relieved, and I feel like I’m… pure.  I cut the bullshit and I’m getting ready for love.  To give and to receive.

It’s time to reborn.

 

 

Pacifütyi, nem csillag

doorsVan az a sokat idézett inspirációs bullshit, hogy ha az életben bezáródik egy ajtó, akkor kinyílik egy másik.
Bár mindig viccesnek tartottam, de lassan az ‘Abszolút debil álbölcsességek’ c. toplistámon is kapaszkodik felfelé, mert ami az én életemet illeti, nos, az olyan, mintha folyamatosan csapódnának be mindenféle nyílászárók körülöttem, de cserébe nem hogy nem nyílik ki semmi, hanem egyenesen egy egyre jobban szűkülő tölcsér torka felé masírozok.
Csak kifelé mennek emberek, helyek, lehetőségek az életemből, befelé meg, nos, lófasz jön itt, csikánó, nem csillag.
Ez most konkrétan onnan jutott eszembe, hogy a legújabb szokásos EU faszkodás (=tönkrebasszuk az életedet, de csakis a te érdekedben, lásd pl. kullancsirtó szerek betiltása egészségvédelmi okokból, LOL, most meg a GDPR) nyomán odavész a komplett gyali-kvízes közösség. Amibe ugyan már nagyon ritkán jártam, de azért még mindig van ott 1-2 arc, akik hiányozni fognak, plusz az utolsó fórum, ahol van sansz rá, hogy néhány régi ismerőssel összeakadhassak még az életben. Vagyis az volt.
És akkor én vagyok a paranoiás, ha úgy érzem, hogy a komplett online kommunikációt próbálják visszaszorítani a szaros közösségi oldalakra. (Zuki sem véletlenül jött át körbenyalni az európai illetékeseket éppen most.)
A WordPress is ma már háromszor okéztatta le velem a hülye sütijeit, pedig belépéskor eleve kb. abba is beleegyezem adatvédelmileg, hogy kivegyék a szerveimet, ha valakinek megtetszenek.
Egyre szarabb ez a világ.

Kis magyar sajtókórkép

444.hu
Az úgynevezett (bal)liberális, ellenzéki blog.
A szólásszabadság és a szent szövegértés élharcosa.

Kommentek egy random focis hír alatt:

-utálom az olaszokat

-őket lehet, nem védett faj

Kérdés: hány hozzászólás lett eltávolítva moderátorilag ebből a kettőből? És ha csak egy, vajon melyik? :)

Úgy van!

Pluszfeladat bónusz pontokért: hogyan módosult volna a történet végkimenetele, ha az olaszok helyett:
a) “cigányokat”
b) “zsidókat”
c) “arabokat”

szerepelt volna az első kommentben?

Úgy van!

Magyarországon minden oldalon tort ülnek az agyhalottak.

 

A nagy testvér átka

Képtalálat a következőre: „galaxy big brother”Úgy tűnik, megint utolért valami Murphy-féle átok.
Tönkrement az zár az ajtómon, plusz olyan ügyesen ejtettem le a betonra a telefonomat, hogy a komplett kijelző feladta a harcot. Be lehet ugyan kapcsolni, de vakon nem vállalkozom a SIM beírására, így búcsúzhatok az összes adatomtól, ami rajta volt, plusz dobhatok ki 70 rongyot új telóra, plusz mehetek be a rohadvány Telenorhoz, mert mini SIM-em van (ősrégi, még Pannon GSM-es), ezekben a modern szarokban meg már csak hipernanoattofaszom foglalat van, és nem biztos, hogy van kedvem a házibarkácshoz, szóval ki kell cseréltetni a kártyát. Imádok erre elbaszni egy délutánt és kitudjahányezer forintot, csak mert ők annak idején nem tudták elképzelni, hogy egyszer majd fejlődni fog a technológia.
Addig is előkotortam a régi, nem okos Samsungomat, a kijelzője meg a menügombja már kezdi feladni, de az akksiját 2 és fél év alvás után simán fel tudtam ébreszteni, és a telefon egyébként működik (pedig párszor ez is le lett ejtve, de az összehajtogatós típus még nem volt ilyen hisztis picsa, csak megrepedt egy kicsit itt-ott).
Az új Galaxyban már az akksi se lesz cserélhető, gyűlölöm, ahogy a techcégek hülyére veszik a vásárlókat. Mindenféle kinemszarjale ‘extrákkal’ kábítanak (pl. 30 percig és másfél méter mélységig  vízálló a telefon – próbálok elképzelni olyan élethelyzetet, mikor ez jól jön, de csak a vécébe ejtés jut eszembe; bár még mindig az ujjlenyomat-olvasó a kedvencem, miért ne rögtön retinaszkenner vagy DNS-mintavétel?), közben meg egyre szarabb minőségűek a készülékek, hogy ne csak a divatmajmok cseréljék őket kétévente.
Ráadásul bármilyen applikációt gyakorlatilag csak akkor használhatsz, ha adatvédelmileg hozzájárulsz, hogy a seggedbe is benézzenek. Az is édes, ahogy az ‘ingyenes’ cloud tárhelyet meg a szinkronizálást valami kurva nagy kegyként vezetik fel, remélem, le lehet tiltani majd őket a picsába. (Előre idegbajos vagyok a gondolattól. Az Asus hibriden konkrétan két napig szórakoztam vele, míg leirtottam a leirtható kémprog  alkalmazásokat, és úgy-ahogy kiiktattam a maradékot, pedig a Windows sokkal áttekinthetőbb, mint az Android.)

Méhirigység, semmi más

emo_kiss-2060Itt van a bullshit, itt van újra…
Nőnap.
Mikor az emberiségnek az a része, aki az év többi 364 napján magától értetődően nézi le és kezeli tárgyként a másik részét szerez egy szál halott növényi részt vagy akciós csokit, és a saját nagylelkűségétől meghatódva átadja azt mindazoknak, akiknek egész életében a méltóságán tapos. Természetesen elvárja a párás szemű hálálkodást, hiszen mennyire jó fej már ő, ajándékot ad, amit sose viszonoznak neki, hiszen férfinapot nem ünneplünk, ugye. Mert hétköznapokat nem ünneplünk.
Közben…
-a nők a “fejlett Nyugaton” is rendszerint alacsonyabb bért kapnak ugyanazért a munkáért, miközben a házimunka 80%-át magától értetődően rájuk hárítják,
-a nőktől várják el, hogy évekre margóra tegyék az életüket a gyerekvállalás kedvéért (és persze apától később se várja el senki, hogy pl. tudja Jázminka gyerekorvosának, osztályfőnökének vagy legjobb barátnőjének a nevét),
-Szaúd-Arábiában is nagyobb a nőnemű politikusok aránya, nálunk viszont az ország szájbabaszott miniszterelnökének ráfér a pofájára tévékamerák előtt, hogy: “nőügyekkel nem foglalkozom”,
-a “legliberálisabb” magyar híroldal kommentszekciójában is olyan színvonalas megjegyzések telnek a kedves férfiközönségtől, ha egy nő nyilvánul meg bármilyen közéleti vagy tudományos témában, hogy: “sunáznám” – “na, ez is egy baszatlan picsa”.
-a szexuális zaklatás immanens része az úgynevezett kultúránknak, és simán virtuális lincselést kap az a nő, aki ki mer akadni rajta, hogy pl. random hímek az arcába lengetik a pöcsüket, hiszen vegye megtiszteltetésnek az utolsó hányadék pasas közeledését is
-a nő értékmérője kb. kizárólag az, mennyire vonzó a hímek számára, de amelyikük a fizikai bájait az érvényesüléshez használni meri, egyből “büdös kurva” lesz
-férfiak döntenek róla, mi történhet vagy nem történhet egy állapotos nő testével és életével (tök jogos, hiszen két perc maszatolás erejéig ők is kivették a részüket szaporodás terheiből)
-a családon belüli erőszak áldozatai 95%-ban nők és gyerekek, miközben az elkövető hím, és HETENTE(!) ebbe hal bele egy nő, mégis két percen belül ott köt ki a témáról szóló diskurzus, hogy “nade, a nők meg lelkileg terrorizálnak, és az még rosszabb is, brühühü”
-…
-…
…és ha egy nő bármilyen sérelmét említeni meri, zsigerből jön rá a reakció, hogy:

-túlreagálja, hülye hisztérika
-hazudik a kurvája
-magának köszönheti, mért öltözött úgy, minek ment oda, miért nem küzdött jobban, miért választott bunkó társat (mintha olyan sokszínű lenne a paletta), miért nem védekezett, miért szült, miért nem szült, és úgy általában miért volt olyan hülye, hogy vaginával a lába között jött a világra
-ez csak egy leszbikus femináci, ki akarja irtani a férfiakat az egész bolygóról, nem kell foglalkozni vele, mit pofázik.

Szóval az év 364 napján megvetnek, ha csúnya vagyok, lenéznek, ha szép, ostobának tartanak, ha hallgatok, de ha véleményt merészelek nyilvánítani, rögtön a nemi életemről fantáziálva próbálnak megalázni és hitelteleníteni; bunkó, hímsoviniszta viccekkel sebeznek meg, és ha nem kacagok rajta, még ők vannak megsértődve; elvárják, hogy körülrajongjam őket, mint valami istent, cserébe ők sokszor emberszámba se vesznek; ha karriert építek, szégyelljem magam, önző szingli/szar anya vagyok és szar társ, mert milyennőazilyen, ha otthon maradok háztartásbeliként, szégyelljem magam, mert kitartott ribanc vagyok, aki csak odahaza mereszti a picsáját, milyennőazilyen.

De a mai nap! A mai nap más! :D
Kapok virágot!

Dugjátok a seggetekbe a szottyadt kórótokat…

Nem baj, legfeljebb majd kisípoljuk!

Az imént (22:40 perc) láttam, a széthájpolt A hentes, a kurva és a félszemű című magyar film tévére adaptált előzetesét, a következőképpen hangzott a dörgedelem a trailer végén: “A HENTES, A BÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍP ÉS A FÉLSZEMŰ”, január 25-től a mozikban! :D:D:D
Kabaré ez az ország.

(A film egyébként rémesnek ígérkezik, igazi klisés gyomorforgatás, Gryllus Dorkától meg instant kitütést kapok, de a címe faszályos. Lenne. :D)

Mutasd azt a képet!

Képtalálat a következőre: „funny christmas”Szerencsétlen karácsony még a fasorban nincs (érted, fasor, érted), de már megkezdődött az ünnepi vernyogás. Két fő típus létezik: a fanatikus karácsonybuzik, akik már októberben a dekorációtervek felett onanizának, és az elkötelezett siránkozók, akik már november elsejétől azon nyafognak, hogy fúj, fadíszítés, fúj, hatfogásos vacsora, fúj, család, miséreismennikéne-mertmitmondanakhanem, készanyagicsőd, márelőrefélek, miatökömet-vegyek-a-rokonoknak-akikel megbeszéltük-hogy-nem-veszünk-semmit-de-mivel-köcsögök-ők-úgyis-vesznek-ezért-aztán-nekem-is-kell-mégis…

Én leginkább a “ha már a kereszténység a Coca Colával karöltve kiölt belőle minden valódi tartalmat, akkor inkább felejtsük el a gecibe” pogány alapú álláspontot képviselem. (Afféle bulizós, fiatalos, angolszász karácsonyozásban mondjuk benne lennék, de sajnos ebben a mocsárban, ahol létezem, ehhez nincs partner.) A napokban viszont felfedeztem, hogy anyám továbbfejlesztette a második főtípust: rajtakaptam, hogy reflexből ugyanúgy nyomja a hisztit, mint a többi ötvenes kisvárosi nő, pedig igazából régóta megúszásra játszik:

-karácsonyfánk évek óta nincs, ergo se megvenni, se díszíteni nem kell, a tűlevelek miatt porszívózgatni meg még annyira sem, sőt, a szaloncukorkötözés ősi szertartása is simán kimarad;

-a karácsonyi menü nálunk ugyanolyan rántott halfilé a fagyaszatóból, mint bármelyik random szombaton év közben, ha van halászlé, azt nem ő főzi, bejglit meg családi vétó hatására szintén évek óta nem süt (“a gyerekek még húsvétkor is azzal kardoznak” effektus)

-a családunk fele már kihalt, a másik fele meg egymillió kilométerre él, szóval az ünnepi turné az egy szál nagymamámra korlátozódik (a maradék pereputty is ott gyűlik össze, hogy egy füst alatt túlessünk a közös traumán), ezt a megterhelő, negyed órás buszozást meg minden második hétvégén elkövetjük amúgy is

-templomba csak keresztelő és temetés kapcsán teszi be a lábát, ahogy én is, tehát a mise semmi se

-mióta 12 éve egyszer lejárt szavatosságú bonbont kapott a húgától, permanensen meg van sértődve a világra, szóval az ajándékbeszerzés során leginkább a leértékelt illatszercsomagok és az akciós Lidl-ös ruhafélék kínálatából merít, ami azért sem túl nagy fejtörést, sem durva financiális ráfordítást nem kíván (egyébként én is mindig mindenféle horrorisztikusan émelyítő dezodorokat kapok nagynénéméktől, idén meg kéne már kérdezni végre, büdös vagyok-e, vagy mi)

-az ünnepi dekoráció kb. kimerül abban, hogy a előkerül a naftalinból a zöld damasztabrosz (amit apám ugyan tényleg összebarmol fél napon belül, de ezt bármelyik másikkal ugyanúgy megteszi az év bármely szakában)

-vagyis a lényeg: kb. két adag pozsonyi kifli megsütése miatt megy hetekig a Nagy Adventi Kétségbeesés.

Hátlol.