Night

Advertisements

Ropi, almalé, hat takaró és súlytalanság

Kapcsolódó képMajdnem egy ültő helyemben olvastam el Chris Hadfield: Egy űrhajós tanácsai Földlakóknak című könyvét – azért, mert letehetetlen. Mindig tudtam, hogy asztrunautának kellett volna mennem.
Közben viszont kifejlődött bennem egy víruskolónia, szóval a mai napot a láztól félig eszméletlenül töltöttem, durva izom- és ízületi fájdalmakkal (vádli, térd, derék, fej). Plusz torok. A láz kicsit visszalépett, a fájdalom maradt, és nagyon rám férne egy zuhany, de alighanem folyékony jégnek tűnne, ezért nem merek nekilátni. Nem kellett volna annyit hülyéskednem a kanyaróval. (Ami ellen hiába oltottak be, nem vagyok védett, mert az 1989 előtt születettek csak egy oltást kaptak, ami szart nem ér, jó, mi?) Hát persze, hogy holnaptól 2 napig szabin vagyok . :D (Nyilván akkor intéztem, mikor még nem volt semmi bajom.)
Van rá egy fogadásom, hogy a köcsög főnök fertőzte végig a csapatot melóban, már egy hete fuldoklik az irodájában, faszér’ jön be, hisz úgyse csinál semmit.
A felső szomszédék retardált kölykét meg úgy megcsapdosnám, egész álló nap úgy trappol le-föl, mint egy beszpídezett ménes, baszdmeg. A világ legrémesebb vicce, hogy mindenütt a hulladékok szaporodnak a legjobban.

Hétvégi időpocsékolás újratöltve

Újabb két film került lehúzásra a listámról: az egyik a Nocturnal Animals, a másik az Arrival. Hát, nem is tudom, hol kezdjem. Elöljáróban annyit, hogy továbbra sem lettem Amy Adams rajongó. Ő egy csinos csaj szép szemekkel, és Nicole Kidman-es mosollyal, akire valamiért gerjednek a pasik, valószínűleg ez utóbbi az oka ennek az indokolatlan hájpnak, mert eddigi filmélményeim alapján színészként kb. azt a másfél arcot tudja hozni, amiért Kristen Stewartot halálra cikizik. (Aggódva nézős és gondterhelten aggódva nézős, Oszkárt neki!)

És jó lenne, ha a rendezőknek sikerülne eldönteni, hogy hány éves, aztán a maszkosoknak nagyjából hozni az adott kort, mert a Nocturnal Animalsban pl. tök röhejes volt, hogy anya és a lánya között kb. öt év a korkülönbség, ahogy az Arrivalban is elég kényelmes eszköz volt a kortalansága, hogy sikerüljön átvágni a nézőt a minimum 15 éves időbeli tikitakival. Életidegen, ha az emberek nem öregszenek, hiteltelen szar lesz tőle a történet akkor is, ha hollywood-i mérce szerint hetvennyolc évesen is kötelező sima bőrű, álló csöcsű bombázónak lenni, de legalábbis meg kell próbálni… a világ egyéb helyein normális emberek élnek.

Mindkét film csalódás volt, a Nocturnalt mondjuk Gyllenhaal elvitte a vállán, az a pasas egy kibaszott zseni, de a történet túl zavaros volt ahhoz, hogy kapásból értsem, viszont pont elég érdektelen ahhoz, hogy vegyem a fáradságot, és elgondolkodjak rajta, ezért hát nem tetszett.
Az Arrival meg… hát… fél óráig tart eljutni az idegenek mobil tropikáriumába a gigantikus tintahalakhoz, hogy aztán 15 másodpercig tartson a nagy kapcsolatfelvétel… Villeneuve általában nem szarral gurigázik, de ezért a filmért őt is seggbe kéne billenteni. A játékidő kétharmadában halálra untam magam, már megint befigyelt a kényszer, hogy két órás mozit kell csinálni egy 40 oldalas novellából, mert csak. Hát, nem kell(ett volna). Mondanám, hogy na ugye, megint egy szar sci-fi, de ez igazán még az sem volt, semmi nem derült ki az idegenekről, kicsit olyan érzésem volt, hogy egy pacifista Függetlenség napja paródiát látunk. A sztori a főhősnő belső világára fókuszált volna, csak ő meg annyira vérszegény, két dimenziós karakter volt (súlyosbítva ugye Adams fapofájú játékával), hogy egyetlen percig sem sikerült vele azonosulnom.
Waste of time.

Az erő velem van, de minek

Ma Merkúr beintett kissé Apollónak, és jobb híján kénytelen vagyok erre a ritka égi jelenségre kenni a nap minden idegesítő, balszerencsés fordulatát.
Ahová léptem, babér nem termett, de sorban tönkrement körülöttem minden tárgy, ami árammal működik: ma megöltem egy mikrót, egy fénymásolót, egy nyomtatót, egy tévét és most igyekszem gyorsan gépelni, hogy ellőjem ezt a posztot, amíg még üzemel a laptop… A modus operandim roppant egyszerű volt: rendeltetésszerűen használtam a dolgokat. :) Főnyeremény vagyok, a vak is látja.

merkúranapelőtt

Just don’t think of it

Washing my brain with ‘must watch’ movies…

Interstellar: fucked up ending, but I wasn’t bored for a second for 3 hours long, and that is really something… and M.M. is really great and A.H. is so beautiful and Nolan’s still got it

Sicario: I appreciate the effort, but this one is a piece of flat cliches and boring bullshit, I couldn’t believe a moment of it, overrated, waste of time (dining part was really cool, though)

 

Haláltánc, beteg elme és zsigeri rettegés

Melancholia12004 BL86-nak hívják azt az kb. 500 m átmérőjű kis kavicsot, ami éppen elsuhan a Földünk mellett. 1,2 millió km távolságban, nade AKKOR IS. Halálosan nyomasztanak az efféle hírek. Nem mintha annyira félnék a világ végétől (ha már lesz olyan, akkor látni akarom), de valami olyan mélyről jövő iszonyatot érzek minden nem odaillő objektum láttán (tudatától) az égen, ami már pszichiáterért kiált.
Mindezt úgy, hogy gyerekként kifejezetten érdekelt a csillagászat és az űrkutatás (jó, mondjuk kit nem), volt távcsövem is, meg minden… aztán nem tudom, mi történt, talán az akkoriban slágertéma UFO-horror cseszte el az agyam maradandóan.
Egyik legiszonyatosabb rémálmom, hogy gyanútlanul, békésen sétálok a városunk utcáin éjjel, aztán hirtelen felindulásból feltekintek az égre, és… megpillantom ott… a Földet. Feledhetetlen az elemi rettegés, ami átjárta az álombéli énem, hiszen a pillanat törtrésze alatt felmerült benne a kézenfekvő kérdés: ha az égen látom a Földet, akkor tulajdonképpen hol is vagyok én most…?!
Korábban az egyik elfajzott repülős álmom során pedig valami döbbenetes erő elkezdett felszívni a Földről, és csak száguldottam az űr felé, hiába pánikoltam, hogy meg fogok fulladni, nem volt kegyelem és nem volt megállás…
Azt hiszem, ez valami univerzális emberi félelem lehet, nem véletlen, hogy Madáchtól Trier-ig megénekelte a neurotikus művészvilág. Utóbbi a Melankóliával nálam nagyon mélyre szaladt a késsel (talán nem véletlen, depressziós ő is). Hetekig nem aludtam rendesen, miután megnéztem a filmet.
Még most is a hideg futkos a hátamon, ha rá gondolok.
Kötelező mozi.
Szép álmokat mindenkinek!