Bárcsak időben meghalt volna a mérnök úr

Mindig nagyon hülyén érzem magam, mikor olyanokat mondanak nekem, hogy: “De szerencsés vagy, hogy élnek még a szüleid.” Harmincpár évesen ez úgy tűnik, ritkaságnak számít, mert gyakran hallom.
És akkor próbálok okosan nézni, és nem mondani semmi bizarr dolgot, mint pl.:
“Igen, csodálatos dolog, szerencsére mióta elmúltam 18, az ún. apám már csak lelkileg próbál terrorrizálni, nem üt ott, ahol ér, mert éppen elborult az agya helye”.
Vagy: “Úgy tűnik, te szeretted az elhalt szülődet, tudod, ha egy pszichopata állat, akinek az egyetlen öröme az életben, ha téged szenvedni lát, akkor ez kurvára nem szerencse.”
Vagy pl.”Irigyellek, talán nem lettem volna férfigyűlölő, önbizalom nélküli  lelki nyomoronc, ha az édes jó apám elpusztult volna mondjuk legkésőbb 4 éves korom előtt.”
Vagy: “Még szerencsésebb lenne, ha végleg el mernék költözni otthonról, és lehetne saját életem, mert nem kéne félévente késeléstől megmenteni az anyámat.”
Vagy:”Szerintem nagyobb szerencse szülői szeretet kapni rövid ideig, mint agressziót és gyűlöletet életfogytiglan.”
Vagy:”Baszdmeg, látszik, hogy nem ismered az ún. apámat.”
Vagy:”:DDD”

….

De szerencsés is az, akinek időben kikerült az életében a bántalmazó szülője…
És az is, aki kínlódik a gyásztól, mikor meghal az egyikük, mert őt alighanem szerették… anyámat halálosan irigylem a fájdalomért is, ami nagyapám halálakor atomjaira tépte, mert ő tudta milyen, ha egy lányt szeret az apja. Én sokáig azt sem tudtam, hogy az ilyesmi egyáltalán lehetséges. Az én nemzőm egy gonosz báty volt, aki a születésem pillanatától halálosan gyűlölt, és féltékeny volt rám, mert anyám engem jobban szeretett, de mire felnőttként rájöttem, hogy ő az elbaszott figura a történetben, addigra elhitette velem, hogy én vagyok az.
Ezért aztán most gyűlölöm az apámat, remélem hosszú és fájdalmas halála lesz. Azt is remélném, hogy halálra furdalja majd a lelkiismeret, amiért tönkretette az egyetlen gyerekét, mert az lenne az igazi, de őt nem fenyegeti ilyen veszély, nincs neki olyan. :)
És az egyetlen maradék ok, amiért szeretnék még valamiféle boldog életet, az az, hogy tudom, annál nagyobb fájdalmat semmivel nem okozhatnék neki.
A gonosz létezik, közöttünk jár, és fertőz, ne higgyetek senkinek, aki mást állít!

Hiába valóság

Micsoda szégyen, ekkora lemaradásban még soha nem voltam, mióta létezik a blog.
A fő ok az, hogy esténként (fél kilenc körül, igen), úgy ájulok el, mint aki hetek óta nem aludta ki magát – alighanem azért, mert így is van. Most viszont nagyon mélyen alszom, és nagyon távolra szoktam álmodni magam. Nem emlékszem rá, mikor felébredek, csak valami furcsa utóérzésem marad, hogy jó volt ott (máshol). És nagyon nehéz reggel visszazökkenni ebbe a valóságba.
Megvolt a nagy nyári megázásom, vettem két szuper táskát, találtam egy ékszerészt, aki megoldja a régóta tartó ásványhiányos problémáimat, rászántam magam a fogorvosra, de ezer év múlvára kaptam csak időpontot, szóval közel az éhhalál.
A meló továbbra is szar, és már biztos, hogy egyre szarabb lesz, tanulgatok a köcsög alapvizsgára (nyilván abból a cuccból, amit magamnak találtam a neten, mert hivatalosan lófaszt se adnak a felkészüléshez).
A Trónok harca eddig nagyon nagy csalódás, a 2. rész különösen. Biztos valami pucérság kvóta van a HBO-nál, mert marhára nem érdekel, hogy dug egy kasztrált egy mikrofonfejű háremhölggyel, de az epizód egyötöde elment vele. A feminista énem értékelhetné, hogy mindenhol nők uralkodnak éppen, a jó sztorira áhítozó énem viszont unatkozik ebben az évadban. Azért persze két Shameless rész között sort kerítek rá.
Kicseszett finom spagettiszószt főztem (részben saját termésű paradicsomból), kb. ennyi sikerélményem volt ebben a napban. Bár ez még mindig több, mint egy átlagos napon. ^^
Általános idegállapotom: on the edge. Nagyon régen voltam szabadságon, és még két hétig nem is leszek. Minden és mindenki vagy irritál, vagy untat. A szarkazmusom olyan szintekre emelkedett, mint még soha, már nekem is elakad a lélegzetem tőle, el lehet képzelni.
Ja, és ma majdnem elütött valami köcsög a zebrán. De legalább tükörfényesre mentek az abroncsai (remélem, nem emiatt fog kinyírni valakit legközelebb).
Más hír asszem nincs.
Piesz: ja, megy a 170 milliárdba kerülő pesti fizess VB, de ötvenhárom és fél kilométerről leszarom.

Hermi? Ó, ne…

Miféle feminista már, aki leszerződik a Szépség és a szörnyetegbe Bellnek..?
Az egyik  legkártékonyabb mese, amivel valaha mosták a lányok agyát, csak úgy tapicskol a nőgyűlölő attitűdben. Túl a nem túl sűrűn leplezett szimbolikáján (nemi erőszak) az is visszataszító benne, ahogy a szubmisszív (inkább Stockholm-szindrómás) viselkedést reklámozza – ami természetesen csak a nőnemű szereplővel szemben elvárás.  Ez a sztori rohadtul nem arról szól, hogy a csúnya fiúknak is van szive, hanem konkrétan a párkapcsolati erőszakról. Az átlag amerikaiaktól persze nincs mit várni, egy részük túl hülye hozzá, hogy átlásson a szitán, egy másik részük meg simán azonosul a 100 évvel ezelőtti családmodellel, de hogy Európában is újra terjedjen ez a szenny, az marhára nem hiányzik.
Vagy adtak volna Watson kisasszonyra csadort, akkor legalább lett volna némi hasznos társadalmi üzenete a filmnek, ha már megint nem futotta többre a kreativitásból egy nyolcadik bőr produkciónál.
Szégyen.

A cím keltse fel az olvasó figyelmét!

twinbodyA legfrissebb áldozatom a két napon beül kivégzett A sziámi ikrek szexuális élete c. opusz Irwin Welsh-től (igen, a Trainspottingos srác). Túl azon, hogy egy igen szórakoztató krimi, ami olvastatja magát, van pár elég kemény kis gondolati magja, amin el lehet rágódni az utolsó oldalt követően is. Bár véletlen, hogy nem sokkal a Beautiful You után olvastam, rokonnak érzem a két regényt, csakhogy ami Chucknak valamiért nem jött össze (impresszív képekből lélegző történetet és plasztikus karaktereket teremteni), azt Irwin ragyogóan megoldotta. Társadalomkritika pipa, amerikai álommal való leszámolás pipa, de ami nálam a legjobban megfogta a gerelyt, a nemi szerepek változásának (eltűnésének?) boncolgatása.
Szeretném azt hinni, egyelőre disztópia, hogy minden nő biszex (vagy kötelezőnek érzi úgy viselkedni), minden nő a férfiak áldozata (ami aztán vagy szadista, férfias harcossá teszi, vagy mazochista, önsorsrontó, ronccsá, akit a világ minden szakmai sikere sem győz meg arról, hogy értékes ember); a férfiak pedig végképp önmaguk paródiájává váltak: ha éppen nem melegek, pedofilok vagy nemi erőszaktevők, egy hal(!) kasztrálja őket; ragyogó kiállású tűzoltók, csak éppen a szex meg a pénzkeresés nem megy nekik; sikeres írók, de a kapuzárási pánik szánalmas bohóccá teszi őket, ezért aztán a tulajdon lányuknál fiatalabb csibék őszintétlen hódolatába kapaszkodnak; tehetségtelen lúzerek, akiket az irigység végül aljas, nőgyűlölő szörnyetegekké tesz.
Nagyon tetszett a két főhősnő kapcsolati dinamikája, ami persze elnagyolt, sőt, néha groteszk ecsetvonásokkal lett megfestve, de remekül érzékeltette a kettéhasadt (kettéhasított) női identitás részeinek küzdelmét egymásért és egymás ellen, hogy aztán mindketten felismerjék, összetartoznak, és az ellenség odakint van.
Első pillantásra könnyű lenne rásütni a regényre, hogy tulajdonképpen egy feminista mű, de ez csak a felszín, mert bár a sztori végén a girlpower kerekedik felül, menet közben a szerző azért a nőkről is elég markáns, és cseppet sem hízelgő kör(kór)képet vázol fel.

Erősen ajánlott olvasnivaló, 5/5, de gyenge gyomrúak óvatosan kóstolgassák.

Kis körkép az undorító magyar hímekről. Férfiaknak se híre, se hamva

A Jolie-Pitt álom vége kapcsán újfent lehetőségünk nyílt bepillantani a magyar hímek primitív, nőgyűlölő attitűdjébe.
Elég szemezgetni a sztorival foglalkozó cikkek, posztok, mémek kommentszekcióit, és máris megtudhatjuk, hogy:

-olyan a világon nincs, hogy egy pasi bepiál, majd bántalmazza a családját, ezt csak a nők találják ki, hogy besározzák az ártatlan, szerető férjüket (hiszen minden nő álma egy világra szóló botrány után egyedül nevelni hat gyereket, csak úgy)

-a rohadt ribanc aranyásó, tuti, hogy a pasi pénzére hajt (hiszen köztudott, hogy a híresen csóró Angelina Jolie mennyire rászorul az anyagi támogatásra)

-szegény Brad, hát kitüntetést érdemelne, hogy eddig is menedzselte azt a nemzetközi árvaházat, amit a gonosz neje a nyakába varrt (mind tudjuk, hogy a férfiak nem rendelkeznek önálló akarattal és képtelenek önálló döntéseket hozni, az aljas nők manipulálják őket kényükre-kedvükre – bár ha így volna is, az nem tudom, kinek a szégyene :))

-úgy kell neki, az idióta nő levágatta a melleit(!), ne csodálkozzon, ha szerencsétlen férje a piába menekült undorában (az ugye nyilván meghaladja a félművelt polgártársak képzeletét, hogy a világ humánusabb helyein a maszektómiát azonnali implantáció követi, tehát a nő utána pont annyira “undorító”, mint bármelyik maca azokban a kifinomult filmekben, amikre a nyomorult gyíkjukat verik, de értjük, a nő, mint olyan, csak a csöcséért szerethető, inkább halt volna meg rákban a mocskos kurvája 45 évesen, ahogy minden nő a családjában).

Gratulálunk.

 

 

Devolúció

A legvisszataszítóbb dolog egy férfiban? Sokminden lehet, de nálam jó ideje  a gyávaság vezeti a toplistát. Gyáva férfi. Igazából oximoron kellene hogy legyen. Hát, nagyon nem az. Az imént vágtam rá a 444-re az x-et, annyira kiakasztottak.

Cikk: három ómigráns rátámadt egy, a Balaton partján romantikázó párra. A fiút megütötték, elkergették (sic!), aztán elkezdték erőszakolgatni a védekezésre képtelen lányt. Hősünk rendőri biztosítással tért vissza a helyszínre, addigra állítólag csak az egyik végzett.

Kommentek? 90%-ban azon örömködnek, milyen intelligens volt a pasi, hogy felvette a nyúlcipőt, hiszen ha leáll verekedni, EZER SZÁZALÉK, hogy SOKKAL ROSSZABB dolog történt volna: hogy lányt hárman erőszakolják meg, aztán mindkettejüknek átvágják a torkát, az csak a minimum. Igen, a mikropöcsűek önigazolási célból természetesen kést, macsetét, atomfegyvert is hozzáképzeltek a történethez, és konkrétan lehülyézték azt a néhány embert, aki megpedzette, hogy talán kifejthetett volna némi ellenállást is a lovag. És el ne feledkezzünk meg a gyáva szarok buksiját simogató nőnemű nikkekről, akik természetesen segítettek megóvni a cukorból összetákolt kis lelkivilágokat, nehogy szembesülni kelljen vele, hogy még hipotetikus szinten se képesek megvédeni a barátnőjüket.
A gyomrom kifordul, komolyan. És akkor csodálkoznak, ha a szingli vagyok, basszameg, hát több vér van a pucámban, mint két tucat úgynevezett férfinak. Valódi férfiak már kb. nem is léteznek, csak a ványadt testüket és a lassú agyukat felpüffesztett egóval és hímsovinizmussal kompenzálni próbáló, csíra lúzerek. Akinek ezek kellenek, meg is érdemli őket. Úristenbaszdmeg.

Bukkake ünnep kivédve

hs2Semmi húsvéti dolog nem történt a húsvétomban, és ez így volt jó. Még a főtt tojás-torma ízkombináció is kimaradt az élményspektrumból, mert sikerült rakott krumplit betervezni ebédre, és nincs akkora tyúkfehérje igényem, hogy amellé beiktassak egy  efféle kulináris hagyományt.

Nem mentem sehova, ide se jött senki, szétküldtem pár lapot neten, és ez bőven elég volt az ünneplésből. Stalkermaratonoztam, sütit zabáltam, olvastam, próbáltam írni, megkezdtem az ismerkedést a porcelánfestéssel (az üveg könnyebb buli volt), babráltam kicsit a növényeimmel, és megint rájöttem, hogy tökéletesen harmonikusan tudnék létezni egy wifivel rendelkező erdőszéli, világvégi kis kunyhóban egy kis kerttel és 1-2 kutyával (bár nem lenne hátrány, ha összkomfortos volna).

Tavaszi szél és egy kis thriller

behódolásMagyarország, 2016. február 22., hétfő

Spagettipántos, lila topban, fehér sortban és vastag, szürke zokniban napoztam az erkélyen. Mérsékelt lelkesedéssel, inkább csak megszokásból Coca-colát szürcsölgettem és Michel Houllebecq (csókoltatom a francia neveket) Behódolás (Soumission) c. regényét olvastam. A szél tavaszt, a nap állása őszt sugallt, én pedig a kezemben tartott könyv miatt borzongtam meg időről-időre.
Ez a regény egy vakcina: a bőr alá kúszik, és beindítja az ember szendergő immunrendszerét. Elvi okokból soha nem javaslok kötelező fogyasztásra műalkotásokat, de ezt az írást tényleg minden öngyilkos hajlamú, sötét migrisimogatónak előírnám.

Persze lehet, hogy csak a vállukat vonogatnák rá, és a regény mondanivalója éppen ez: az behódolás2értékvesztett, elidegenedett,  létezése értelmét pusztán materiális javakban mérni képes, hímnemű(!) nyugati ember számára, amennyiben anyagi hátrányokat nem szenvedne tőle,  tulajdonképpen kényelmes megoldás lehetne az iszlamizáció. Ez a vallás sokkal racionálisabb képpel rendelkezik a férfiakról, mint a kereszténység, és térítési szempontból ez nem kis hatalmi előnyt jelent. A recept jól ismert: keress egy magányos, elveszett lelket, ígérj neki 77 szüzet meg egy paradicsomot és máris a kezedbe helyezi az életét…

Ja, hát a nők, a nők nem tényezők, ez Houllebecq írásában végig rendkívüli módon bosszantott, aztán utólag rájöttem, hogy  (függetlenül attól, hogy ő maga mennyire érzi sajátjának ezt az attitűdöt – valószínűleg nagyon is, és ezért ki tudnám rugdosni a maradék fogait) ez az egyik legfontosabb kulcseleme antihősünk, Françoise karakterének.
És ettől olyan iszonyúan ijesztő az egész: simán elhiszem, amit olvasok, mert magam is tapasztalom, milyen mélyen gyökerezik a nők lenézése/gyűlölete az ún. férfiakban kis hazánkban – csak remélni merem, hogy Franciaországban ez a mozzanat ölt némi fikciós jelleget…

Ez egy rossz regény: túl sok a duma, ellenszenves a főszereplő, kevés az esemény, hálátlanul bánnak fontos(nak hitt) karakterekkel, ugyanakkor egy okos, elgondolkodtató és hátborzongató pamflet egy lehetséges európai jövőről, ami remélem soha nem fog megvalósulni.

Holtotokiglan

Elolvastam a Holtodiglant Gillian Flynntől, és megnéztem a La mala educaciónt Almodóvartól, így fest egy élményteli nap.
Mind a kettő zseniális a maga nemében, bár kicsit zavart, hogy nem tudtam szabadulni Affleck baltafejétől olvasás közben – ez a hátránya, ha előbb látja az ember a filmet, de hát nem tehetek róla, hogy a filmekből értesülök, hogy ilyen fasza regények regények tenyésznek a bolygón.
Egyébként azt a kellemetlen, bár kevéssé váratlan megállapítást kellett tennem, hogy a könyv 86,9%-áig sokkal szimpatikusabbnak, mi több, azonosulásra méltóbbnak találom a full pszichopata Amyt a pöcsfej férjénél (utána szerintem el lett szúrva a karaktere, nem igazán hiteles a befejezés). Sajnos kőkemény igazságokat mond ki  ez a regény a párkapcsolatokról, és ha már (megint) itt tartok, kicsinység elméláztam zuhanyozás közben, hogy milyen ritkák, és mégis mennyire kártékonyak a boldog párok – a párkapcsolatok min. 80%-a nem tart élethossziglan, mégis egy csomóan megeszik a mesét.

Ha lenne egy tabletta, ami 80% eséllyel lebénítaná a fél karod, 20% eséllyel pedig átélnéd életed legjobb orgazmusát, bevennéd..? Nem hát. Csak éppen hormontúltengésben szenvedő emberek (főleg a nők, ismerjük el) nem képesek a legminimálisabb racionalitásra sem, és az a kényszerképzetük, hogy ők lesznek a tuti kivétel. Aztán ott állnak 40 évesen két gyerekkel és havi 20 ezer gyerektartással, mert apu inkább a bébiszittert kúrogatta, és nem értik, hol siklott ki az életük.
Ott, hogy nem tanultak meg időben egy fontos leckét: ne bízz meg teljesen semmiben, aminek farka van! Lehet, hogy cuki, lehet, hogy zseniálisan nyal, hűségesen pislog, megvéd a betörőktől, még az is lehet, hogy eljátssza, semmi gondja a pórázzal, jóllakottnak, boldognak és/vagy rendkívül jól idomítottnak tűnik, de ott a mélyben akkor is csak egy ösztönvezérelt állat, és bármelyik pillanatban rámászhat a szomszédban lakó szukára, elgaloppozhat egy cicuska után, megsebezheti a gyerekedet vagy éppen átharaphatja a torkod.
Élvezd ki, amit adni tud, de soha, SOHA ne hidd, hogy rábízhatod magad, mert nagy lesz a pofára esés!

Le kell menni libába?

A nők kreativitása utolérhetetlen, ha a párkapcsolatukkal kapcsolatos önáltató hazugságokról van szó,

-a férfiak hűtlenek, így kell őket elfogadni

-persze, hogy megkéri majd a kezem, csak várunk, mert a drágám felelősségteljes, és pénzt akar gyűjteni előbb

-persze, hogy akar (közös) gyereket ő is, de egyelőre nem alkalmas az idő rá

-szerelemből házasodni különben is hiba

-legalább hozzám jön haza, ez számít igazán

-amiről nem tudok, az nem fáj

-csak viccből csetszexel a féceszbukon random libákkal, nem kell aggódni, neki ilyen kis humoros a stílusa

-az csak szex a másik hat nővel, de engem igazán szeret

-csak a gyerekei miatt nem válik el a nejétől, valójában engem szeret

-már régen halott a házassága, én vagyok a szerelme, hamarosan el fog válni

-igaz, hogy hetente egyszer ugrik csak fel hozzám, hogy titokban megdugjon, de ez nekem így teljesen megfelel

-persze, hogy halálra untatjuk egymást és nem szexelünk már, dehát 3 év után minden kapcsolat ilyen, ez normális

-igenis imádja a felszedett plusz 15 kiló hájamat, a kötényhasamat és a striáimat, hiszen az ő gyereke miatt torzultam el, sosem csalna meg valami hamvas huszonegy évessel

-persze, közösen döntöttünk a nyitott kapcsolat mellett, dehogyis, nem csak az ő ötlete volt, ahogy a swingerklub sem

-á, egyikünket sem zavarja, kicsit sem, hogy nekem két diplomám van, ő meg csőszerelő végzettségig jutott

-á, nincs feszültség belőle, hogy a másfélszeresét keresem, mint ő

-dehogy alkoholista, minden férfi megissza a maga napi 4-5 üveg sörét, nem kell mindent eltúlozni

-büszke vagyok rá, hogy sörhasat eresztett, ez csak annak a jele hogy jól tartom, különben is, a férfi 100 kilónál kezdődik

-igen, én is 8 órában dolgozom, és mindent én végzek otthon, míg ő a tévé előtt vakarja a tökeit, ettől függetlenül dehogy szeretném, ha besegítene a házimunkába, végtelenül kiábrándító látvány, ha egy férfi porszívózik, pelenkázik vagy főz, különben is, ő nyírja a füvet, és évente 2x kicserél egy villanykörtét, dehogy vagyok házirabszolga

-…

-…

szóval már kevés dolog tud meglepni ezen a téren, de… mikor valaki a random promiszkuis “kapcsolatait” képes émelyítő eufemizmussal poliamoriának nevezni, azon még mindig képes vagyok elvihogni magam. :):):)

 

Eszközök vagytok?

Egyre inkább úgy tűnik, hogy ezen a világon folyamatosan test vs. lélek (szellem) döntéseket kell hoznom, és soha nem nyerhet mind a kettő.
Foglalkozhatok azzal, amit élvezek csinálni, és tényleg lefoglalja az elmémet, de ha megteszem, felkopik az állam – vagy találhatok jól fizetett melót, ami az unalom/idegbaj/miafasztkeresekénitt/eztegyidomítottcsimpánzismegtudjacsinálni élmények megkapó elegyével tölti ki a napjaimat.
Felszedhetek szex/szaporodási célokkal egy relatíve jó megjelenésű (ebben az országban nagy szó ez is…) pasast, aki szerint Michelangelo egy harci teknős – vagy járhatom a magam megalkuvások nélküli, filozopter útját, és maradhatok kielégületlen/eltörölhetem a DNS-emet ebből a világból.

Újratervezést kérek.

Scully tévúton, hipokriták, sütifilozófia

satisfiedBefejeztem a The Fall 2. évadát – nem volt rossz, de Stella karakterét tuti egy olyan pasi írta, aki nem ismeri a nőket.

Sütöttem linzerkarikákat – még nem kóstoltam őket, de jól néznek ki, édesre vágytam. Miközben gyötörtem a tésztát, arra gondoltam, vajon nevetségesek vagy idegesítőek-e inkább azok az emberek, akik kiselőadást tartanak nekem az életcélok fontosságáról (igen, nekem nincs olyan, és már nem is titkolom), miközben:

  1. Életük masterplanje kb. az, hogy végül műanyag darabokat ragasztgathassanak mások körmeire, vagy hogy felturbózhassák a szar kocsijukat – vagyis olyasmire verik a… mellüket, amiken én már az óvodában túllendültem szellemileg
  2. Olyannyira hülyék/idealisták (tehát hülyék), hogy nem veszik észre, hogy belőlük soha az életben nem lesz elismert zenész/költő/modell/multimilliomos akármi, mert nincs hozzá elég tehetségük/realitásérzékük/megjelenésük/gyomruk/kapcsolataik/ugrótőkéjük.

Arra jutottam, hogy mind a kettő. Mármint nevetségesek és idegesítőek is egyben.

Megírtam a szerelmes levelet mélyen tisztelt adóhatóságunknak, miszerint szeretném, ha nem nekem kéne összekukázni, mennyi lóvét vontak le tőlem tavaly, ha már úgyis a seggük alá lett tolva minden adat, akár össze is húzhatnák őket egy excel-táblába mindannyiunk örömére. Az egy százalékom a beagle fajtamentésnek megy idén, remélem, kijön belőle egy csomag táp, vagy ilyesmi…

Három hete lógok J-nek egy emillel, de képtelen vagyok rávenni magam, hogy úgy tegyek, mintha elhinném, hogy érdekli, mi van velem. Miután végképp elváltak útjaink S-sel, írtam neki (J), hogy nagyon kéne, hogy realtime beszéljünk, mert baszottul ki vagyok borulva – komment nélkül hagyta a dolgot a következő levelében, de legalább tudom, hányadán állunk.

Nőkkel nem jó barátkozni, mert ha jobban nézel ki, titokban úgyis utálnak érte, ha jobban néznek ki nálad, nem értik meg a nyomorodat, plusz ejtenek az első szembejövő faszért, de rájöttem, hogy a heteró pasik se jobbak, mert ugyanez pepitában (puncival). Szóval maradnak a melegek, egyébként velük egészen jól meg is értem magam, szerencsére. Csak nincsenek valami sokan az ismeretségi körömben (mondjuk abban összesen nincsenek sokan).

 

Ezentúl más lesz. Ugye?

Joseph RomeoAz a pillanat, mikor rájössz, hogy egy bántalmazó kapcsolat áldozata vagy. Azt hitted, az agresszor csak egy szegény, lelkileg instabil emberke, aki a szíve mélyén szeret téged, csak a dühroham és a verbális ütleg az egyetlen eszköze, hogy kifejezze, mennyire fontos vagy neki. Elnézed. Egyszer. Kétszer. Sokáig. Soha nem kér bocsánatot, de az elején legalább néha magyarázkodik. Ha számonkéred a brutalitását, azonnal elkezdni a dumát, hogy te bezzeg hogy bánsz vele, szinte röhejes, milyen kiszámítható és átlátszó módon szalmabábozik. És hagyod, mert szereted, túl sokáig hagyod.
Ha a szemére hányod az igazságtalan mocskolódásait, rögtön elkezd mártírt gyártani magából, hiszen nem tudja cáfolni a nyilvánalót. Az ő sztorijában te vagy az, aki nem érti meg őt, nem törődik vele, és látod, mennyire önző vagy, most is el akarod hagyni. Lásd meg, milyen gonosz és érzéketlen vagy!

Bezzeg ő mennyire szeret, még sose szeretett senkit ennyire. És különben is, miattad kiiktatott mindenki mást az életéből, te meg képes vagy figyelmet fordítani más emberekre, vagy nélküle programot csinálni. Az igazán a minimum lenne, hogy az engedélyét kérd (amit persze sose kapnál meg), de hogy be se avatod, hogy melyik percben kivel kommunikálsz, az mindennek a legalja, a legundorítóbb árulás. Természetesen az, hogy ő a te hátad mögött cserkész be ismeretleneket a neten, nem probléma, neked semmi közöd hozzá, hogy ő mit csinál, mit képzelsz, miféle önző dög vagy te, hogy ki akarod őt sajátítani?!
Különben is, túlreagálod. Azért nem említette, hogy van fécesz accountja, és ott nyomozgat egy dögös kollegina után, mert ennek semmi jelentősége. Te csak azért furcsállod ezt, mert hisztis picsa vagy. Örülhetsz, hogy ő még szóbaáll veled, inkább becsüld meg, mert senki mást nem érdekelnél soha.

Bármikor meghazudtol téged, a csillagot letagadja az égről, és mindezt olyan meggyőződéssel, hogy az a kellemetlen érzésed támad, ő tényleg hisz mindabban, amit mond. Talán egy ideig még te is.

Ha végképp túllő a célon, és ignorálod egy ideig, pár nap múlva megkeres, mintha mi sem történt volna. Vagy mártír pofával belenget egy csalit (“akkor gondolom az ajándékod se adjam át”), vagy valamiféle semleges témával indít. Ha nem vagy hajlandó úgy tenni, mintha mi sem történt volna, és nem gyalázott volna izzó gyűlölettel nemrég, akkor felcsavarja az agresszióját, és rád szabadítja a poklot. Na tessék. Ilyen vagy te, ekkora szar. Legalja hulladék. Nem értékeled az ő kedvességét.

És úgy a huszonhetedik (százkilencedik, ötszáznegyvenedik, hatezredik) ilyen kör után egyszer csak rájössz, hogy az ignorancia békés napjaiban kicsit sem hiányzik. Akkor sem, ha tényleg nincs másod rajta kívül, hiszen gondoskodott róla, hogy ne legyen. Fel sem tűnik a magány a megkönnyebbülés árnyékában. Csodálkozol. Gondolkozol.
Rájössz, hogy az illető nem egy szerencsétlen, érzelmileg sérült, személyiségzavarától szenvedő kis nyomorult, hanem egy hamisítatlan pszichopata, aki végig jéghideg fejjel manipulált téged.
Újra és újra. Te meg hagytad, mert azt hitted, szeretnek.
Hülyének érzed magad, és valahol mégis büszkének, mert végre rálátsz az egész beteges, többéves hullámvasútra, és meggyőződéssel ki tudod jelenteni, hogy te sokkal jobbat érdemelsz ennél.

Itt tartok most.

Mai magyar népmese

dramaNem akartam eddig a témáig “lealacsonyodni”, de olyan sokszor jön szembe, hogy talán megér egy posztot (értelmesebb ötletem úgysincs).

Szóval adva van bizonyos kokeró sorozatszereplő, nehéz gyerekkorral, elhagyott utóddal, többszörös nőverő priusszal, pszichiátriai rekorddal és videóra dokumentált dühkitörésekkel. Egyszer csak az aktuális csinoska barátnője felnyomja a kopóknál bántalmazásért és nemi erőszakért. Antihősünk mindent tagad. A bíróság ítél: mindent figyelembe véve a “sztár úr” kap 4 és fél évet, amiből leüli a kis hazánkban megszokott röhejes töredéket, mert olyan jól viseli magát, hogy még megnősülni is sikerül neki a sitkón. (Nem nyitom meg azt a szálat, hogy egy zárt osztályos ismerőssel gabalyodott össze, pedig már csak eugenikai szempontból is érdekes lenne. Node, most nem ez a lényeg.)

Csinoska exkedvese sírva nyilatkozik a tárgyaláson, majd pár hónappal később állítása szerint igaz társra lel egy vagyonos, Ámerikából visszaszármazott, kormányközeli férfiben – aki a nagypapája lehetne, de kortól függetlenül is, nos, megjelenését tekintve kevéssé vonzó hím. Meglesz a világsztárokkal megspékelt lagzi is, és az újdonsült asszonyka szorgalmasan posztolja luxuséletének luxusmindennapjait minden létező fórumon.

Antihős kiszabadul, sokkolóan váratlan fordulattal ír(at) egy könyvet, amiben lerántani készül a leplet arról a büdös rébékről, aki így megkoncepciózta őt a befolyásos vőlegény segítségével.

A magyar társadalom pedig reagál. Ne feledjük: senki nem volt ott, amikor a bántalmazás és az erőszak történt vagy nem történt, tehát hozott anyagból dolgozunk!

A kommentelők kétharmada pedig a nőverő oldalára áll.
Ez egy olyan ország, ahol az uralkodó értékrend szerint nagyobb bűn pénzért házasodni, mint nőket verni és erőszakolni.

Előbb vonja magára ismeretlenek dühét és undorát egy olyan nő, aki anyagi érdekből hoz egy visszatetsző magánéleti döntést, mint egy erőszakos köztörvényes bűnöző.

Szégyelljétek magatokat, honfitársak.

(Azért csak vegyétek csak a gengszter könyvét ezrével, legalább lesz miből letiltani a gyerektartást.)

A sok semmirekellő femináci, mi?

Ebben a hírben benne van minden…

… amiért igenis szükség van a feminizmusra, nagyon is…

… amiért alacsonyabbrendű, primitív ösztönlényeknek tartom a “férfiakat”.

És nem kell a süket, agymosott revans duma az újszülöttgyilkosságokról, mert  – kapaszkodni – ott éppenséggel az apa is pont annyira felelős a történetért, mint az anya.
Ja, hogy ő addigra régen lelépett.
Vagy “nem vette észre”, hogy (megint) terhes a felesége, hogyne.

Az indiai társadalom is megérne egy pár tanulmányt, de az igazság az, hogy az efféle brutalitásnak “csak” a mértéke és a mennyisége nagyobb ott, a mögöttes, nőket tárgyiasító, lenéző (gyűlölő) attitűd ugyanígy jelen van a “fejlett nyugati” országokban is. Csak itt (ott) kicsit vastagabb a civilizációs máz. Szerencsére. Egyelőre…

Szerencsétlen lány.

Sírni vagy nevetni? Magyarisztán KIMAXOLVA!

ciánHa véletlenül elfelejteném, milyen sötét országban élek…

…elég egy női problémákkal, női jogokkal foglalkozó cikk végére görgetnem, ahol a nőgyűlölet szorgalmas és elkötelezett szószólói jól nevelt csahosok módjára azonnal megjelennek illusztrálni, miért is van durva nagy szükség rá, hogy a női egyenjogúság forró téma legyen, továbbá, hogy milyen keserves fényévek választanak el tőle mindannyiunkat ebben a csodálatos Kárpát-medencében.

Félelmetesen szánalmas, mennyi férfinak csúfolt, komplexusos hím szemétláda vegetál közöttünk.
Tudjátok, azok, akikről üvölt, hogy nőt a születésük óta nem tapasztaltak belülről, átható önáltató lúzerszagot árasztanak és rémülten vicsorogva markolják meg a bébirépájukat, ha meghallják a szörnyű szót: FEMINIZMUS, mert rögtön az a kényszerképzetük támad, hogy valaki le akarja nyisszantani egyszem büszkeségüket.
(Illúzióik kimaxolva, mert senki nem tart igényt a nudlijukra. :))

Mutatóban tűnik csak fel az ilyen okádás- és fröcsögőversenyben néhány intelligens, higgadt és magabiztos igazi férfi, akiknek örülünk, mert él a remény (és illúzióink kimaxolva, hogy nem álruhás nők), de az arányok végtelenül elkeserítőek. És ez kivétel nélkül minden híroldalra igaz, még a kifejezetten liberális szemléletűekre is. Persze lehet, hogy rejtélyben a válasz, és egyszerűen csak arról van szó, hogy igazi férfiak kevébé hajlamosak lealacsonyodni gyökérarcú orkok közé, ezért tűnnek ijesztően alulreprezentáltnak (illúzióim kimaxolva).

Dehát mit várj egy országban, ahol a Nők Lapja(!) egyébként röhejesen agyonmoderált weboldalán vagy 10 éve kb. zavartalanul fórumozgathat egy bevallottan pedofil júzer? (Sajnos szerintem nem is troll, bár értékrendi szempontból most az is mindegy lenne.)

Szomorú. Undorító. Valóság.