Congrats, Seb!

Satisfied-SealWatching Ferrari driver Sebastian Vettel running circles around former Red Bull teammate Daniel Ricciardo before winning the race

(and Alonso is already out :])

Advertisements

Az a rémes pillanat…

Demons-and-Angels-demon-morality-12399346-559-800… mikor a kedvenc versenyződ az általad legjobban utált csapathoz igazol.

Nem tudom, mi lesz a Forma-1-es pályafutásommal (lel) jövőre. Szerintem hülyeség, hogy lehet külön pilótának és csapatnak drukkolni, sokkal szorosabb az a kapcsolat annál, hogy efféle válaszvonal lehetséges legyen. Tehát most kiderül, melyik az erősebb: a Vettel iránti szeretetem vagy a Ferrari iránti utálatom.

Fontos hangsúlyozni a dilemma megértetése érdekében, hogy én a vörösöket nem egyszerűen nem szeretem, hanem zsigeri undorom van az egész csapattól (masszív imprint a Schumacher-érából, amit McLaren szurkolóként vészeltem át). Másrészt meg nagyon belopta magát a rajongói szívembe ez a vicces német kölyök, szóval NEM TUDOM.

De nem hiányzott a napból ez a bejelentés.

Száguldó cirkusz, ha már kenyér nincs

Keselyűk, hiénák, lincselő csimpánzok méltó leszármazottai szomjazzák Bianchi balesetének szaftos részleteit. Lázas izgalommal tárgyalják, melyik kiszivárgott fotón milyen részletekbe lehet belelátni a fájdalmat és a halált, és minden porcikájukkal élvezik a showt. Már épp csak annyira fogják fel, hogy visszataszítóak, hogy egy részük kikéri magának, hogy undorító lenne: hiszen állításuk szerint ők merő jóindulatú aggodalomból kotorásznak a hírzárlat mögé, és hallucinálnak véres szövetdarabnak egy olajos munkáskesztyűt.
Csőcselék.

Kevés a Red Bull

Olyan jól kitaláltam, hogy majd szépen, hasznosan töltöm a vasárnapot.
Kényelmesen hajat festek, filmeket nézek, írogatok, pallérozom az elmém. Erre az egész délutánt sikerült átaludnom. Mit átaludnom: koromsötét ájulásban töltenem. Valami komoly baj lehet a vérnyomásommal, mert egyszerűen képtelen vagyok ébren maradni.
Az időjárásra is foghatom, persze, a 20 fokok után beköszöntött a tél megint, kajak hófelhők lógnak az ég alján, nade ami sok, az sok.
Ennyi a hír, meg annyi, hogy ma volt az idény első Forma-1-es futama, ami katasztrofálisan unalmas, és szurkolói szempontból tökéletesen eredménytelen volt. Szerencsétlen Ricciardo.

Nem túl boldog, de legalább ismerős

Köd, hideg, grapefruitlével kezelgetett magányosan legurított Cuba Libre utóhangok, és zsibbadt halálvágy.
Kurva jól indul az új év.
Anyám odacibált a telefonhoz, hogy megbuékoljam a szüleit (done), menet közben már fel se vettem nagyanyám alig burkolt célzását, hogy az isteni unokatesóm bezzeg minden évben felhívja őt pontosan éjfélkor, hát az egy csoda gyerek. Persze, ő akkor is sztár, ha zabálni ugrik be és böfög kettőt, mert fiúnak született a drága. Nincs vele bajom egyébként, csak ahová nem vetettünk ott ne akarjunk aratni szerintem, mamika.

Schumacher meg élet-halál közt még mindig – nem mintha ez annyira kiborítana, de momentán feljegyzendőnek tűnt.
Holnap kezdődik a meló, már a gondolattól is felkavarodik a gyomrom.

Welcome, 2014, alig várom, milyen szopatással készülsz.