YULE

Túl vagyunk az év leghosszabb éjszakáján, ha elmaradnak a kozmikus kataklizmák, a fény lassan megpróbálja magát visszacsempészni az életünkbe. Ave, Capricornus. Engem sejtről-sejtre megöl a hideggel kombinált sötétség, szerintem valahol mélyen igazából növény vagyok.
Próbálom kiverni a melóval kapcsolatos stresszt a fejemből, és nem végtelen exceltáblázatokkal álmodni, ennél többre nem futja az energiatartalékaimból, az is kisebb csoda, hogy félig-meddig sikerült becsomagolni az ajándékokat, és hogy hatalmas elszántsággal összeeszkábáltam 3 doboz sütit (tervezett sütési mennyiség kb. egyharmada, jeee).
Hajnali fél 4 óta ébren vagyok (jelenleg 23:10 van), erős koncentrációt igényel, hogy betaláljak a fürdőszobaajtón, ráadásul hajat is kéne mosnom.
Még ma meg kellett volna írnom 2 levelet (J-nek és F-nek), de egyszerűen nem vagyok képes rá. Azért azt csendben megjegyeztem magamnak, hogy előbbi az unokahúgáról küldött fotót, utóbbi a kislányáról videót, cukik, meg minden, de engem 2 másodpercnél tovább egyetlen gyerek sem érdekel.
Kellene keresni valami gyerekdicsérő bullshitgenerátort, mert a “nagyon aranyos” huszonhatodjára nem hangzik túl hitelesen (pedig élőben már egész jól tudom leplezni az arcomra kiülő kétségbeesett unalmat is babafotócsodálás alatt, fejlődök én, csak hát lassan, mert igazából leszarom).
Azt hiszem, nagyon rám férne egy jó kis berúgás, ez most csak úgy eszembe jutott.
Kikészít ez a csuklás.

Azért vannak? Hol vannak?

adultfriendsFáradt vagyok és szomorú.

Ma jelentkezett J., hogy élek-e még, vagy haragszom-e rá, vagy mi van. Október 7-én írt nekem utoljára, arra már nem reagáltam. Egyrészt, mert nem volt kedvem újabb kényszeredett levelet összerakni, másrészt mert kíváncsi voltam, mennyi idő után kezd el feltűnni neki, hogy nem válaszolok. Hét hét nem is olyan rossz, a csontvázam alapján még azonosítható lenne a hullám, ha ennyi idő múlva nézne rám valaki…
Többször elég egyértelműen megírtam neki, hoogy szükségem lenne némi realtime beszélgetésre, meg hogy mennyire megsoroztak a tragédiák, érdemi reakció nem érkezett, szóval részemről ennyi volt.

A másik ilyen semminekvaló álbarát az Angyal, aki órák hosszat tud mesélni a saját dolgairól, amik általában érdekesek, szóval ez nem is gond, de ha havonta egyszer eszébe jut megkérdezni, hogy hogy vagyok, én meg tolok rá egy cry for helpet (nem hazudok, ez van), annyit tud rá felelni, hogy: “sajnálom :(“. És ennyi! :D Köszibaszdmeg. Én meg mit össze breakelek állandóan, hogy visszarángassalak az elmebaj széléről, öntöm beléd a lelket, mikor mindenki csak legyint a lúzerkedésedre, vigasztallak, mikor megbántanak, ha kell, napokig… Tudod mit? Meguntam.
Tehettek egy szívességet mind a ketten.

Nyisd ki a szemed, és láss!

penguinsMinél öregebb (és bölcsebb) vagyok, annál kevésbé hiszek az emberek nevelhetőségében. Pro és kontra is úgy gondolom, hogy a környezeti feltételek, a szándékos kondicionálás, a természetes tanulás stb. legfeljebb arra képes, hogy egy freskót húzzon a genetikai homlokzatra.
Minden tapasztalatom és a nem ritka önanalitikus szeánszaim is arra mutatnak, hogy igenis létezik egy velünk született mag, ami erősen hajlamosít bizonyos viselkedésekre, és ezek a makacs kis drive-ok lesben állva várják, hogy mikor verhetnek le egy kis vakolatot. Egy szelíd, jólelkű emberből is lehet bűnözőt nevelni, de ha megszűnnek a kényszerítő tényezők, amik csak a természetes hajlamai ellen való viselkedés árán tették lehetővé a túlélést, ellenkező irányú terelgetés nélkül is konszolidálódhat.
Ugyanígy alapvetően aljas, empátiadeficites és/vagy agresszív alapanyagból is illedelmes, normakövető bábu maszkolható, de az első komolyabb  stresszhelyzet, vagy kontroll nélküli szituáció előcsalogatja azt a bizonyos lólábat.
Ez persze egy végtelenül “tudománytalannak”  (értsd: nem a mainstream akadémikus nézeteket visszhangzó) és cseppet sem PC-nek hangzó megközelítés, de mióta szellemileg felnőttem, a szép ideák helyett inkább az empíriának hiszek.
Mulatságos megfigyelni, hogy a 20. században nagy dirrel-dúrral elvetett “áltudományok” eredményeit milyen szépen, csendben kezdik igazolni a legmodernebb tudományos módszerek (pl. frenológia, de szerintem megérjük még akár az asztrológiát is).
Azt is megfigyeltem, milyen babonás irtózattal néz rám a legtöbb ember, ha megpendítem eme nézeteimet.
Miért nem meritek meglátni a világ igazságtalanságát, és benne a saját kiszolgáltatottságunkat?

Túlhájpolt törzs

thetribeKifejezetten élvezem, ha egy film sokkol és/vagy megleckéztet, olyan érzelmeket, reakciókat vált ki belőlem, melyek révén magamról is új dolgokat tudok meg. Azonban ha a néző egyetlen karakterrel sem tud azonosulni, létre sem jön az élmény maga, vagyis ha a rendező beleszakad, akkor sem lesz katarzis.

Amiért a világ felfigyelt erre a filmre, az az, hogy nincs szöveg, nincs felirat, csak jelbeszéd van. (És persze a pornográf plakát sem ártott.)
Sajnos az a helyzet, hogy itt véget is ér az érdekesség.
A szokatlan  koncepció nem hozzátesz a filmhez, hanem elvesz belőle, aminek az egyik, talán kevésbé letális oka a lapos forgatókönyv, a másik, ami viszont kivégzi az egész alkotást: a végtelenül gyenge színészi teljesítmény. Ez a mozi lehetett volna egy közepesen jó szociográfia, így csak egy groteszk és visszatasztó torzó.

A PC égisze alatt végtelenül túlértékelték.
Ha a készítők nem trollkodásnak szánták, hanem komolyan gondolták… no comment.
A történet kb. három mondatban elfér. Repetitív, lassú, unalmas, minden jelenet kínosan sokáig tart, az embernek kedve lenne üvölteni, hogy “éééértemmitörtént-haladjunkmáár!”
Mindenki néma: a kirabolt fickók, a hm, bábaasszony, a pedofil kamionosok: sehol egy nyögés, egy vihogás – ez életszerűtlen és nyomasztó, akkor is ha szándékos stíluseszköz akart lenni.

Ha (a fakókéken kívül) nem komálod a színeket és a fényt, de 130+ percen át szereted nézni, hogy (fél)pucér,  ronda kamaszok öltöznek-vetkőznek, hadonászva veszekednek, pofozzák egymást, nagyon rosszul koreografált kamu tömegverekedéseket folytatnak, lányokat erőszakolnak, és persze lerobbant lépcsőházakban fel-alá sétafikálnak… akkor szívből ajánlom.
Néhány kézikamerás húzás tetszett – ez az összes dicséret, amit minden jóindulat mellett ki tudok izzadni magamból.

Egyéb megjegyzések a The Tribe-ról:

-tartalmazza az egyik legundorítóbb szexjelenetet, amit valaha volt szerencsém mozifilmben megtekinteni
-képtelen voltam rájönni, mik azok a színes vattacsomók, amik olyan rohadt nagy kincsnek számítanak
-érdekelne, milyen véleménnyel vannak a filmről siketnéma emberek
-ha az egész valami csekélységem számára nem felfogható tartományban leledző allegóra akart lenni, akkor én kérek elnézést.

Motto: “The great thing about this movie, there are no spoiler alerts, because nothing happens.”

Emberek? Blőá.

flora borsi3Foghatnám a melegre, arra, hogy több, mint egy hónapja nem voltam szabin, vagy a velemszületett introvertált diszpozícióimra, mégis azt hiszem az az oka, hogy az emberek  alapvetően seggfejek.
Undorítanak a mosdatlan, moszatagyú, degenerált nyomorultak, akiknek a homlokára van írva a többgenerációs belterjesség; hányingerem van a tanulatlan, igénytelen, modortalan suttyóktól, akiket köszönni sem tanított meg a jó édes strici édesapjuk; a hideg ráz a figyelemzavaros/drogos barmoktól, akiknek ledobja az agykezdeménye a láncot, ha egy többszörösen bővített mondatot kellene feldolgozni, és első próbálkozásra azt sem tudják megmondani, hány évesek (true story); viszketőfrász kerülget a hüllőagyú tojógépektől, akik két percig se képesek moderálni az ADHD-s kölykeiket, de máris vemhesek a legújabb sikersztorival, és őszintén szólva  a dömpingnek köszönhetően a kölyökfejű, zselékemény kiscsírákból is elegem van, akik 16-18 évesen anyuapuba csimpaszkodva pislognak, és várják, hogy az válaszoljon helyettük olyan komplikált keresztkérdésekre, mint pl. “Hogy hívnak?”.
A valláskárosultakat nem emelném ki külön, hiszen annak végképp semmi hírértéke, de a napokban volt alkalmam végigcsodálni, ahogy egy általam egyébként normálisnak tartott egyed is primitív seggarccá változik, mikor elsütöttem egy gyenge poént a kedvenc mesekönyve rovására. (Még csak nem is célzottan, hiszen nem tudtam, hogy agyhalott szegényke.)
A legiszonyatosabb dolog, hogy hosszan folytathatnám a sort, a hipokrita barátokon, az arrogáns cégtulajokon át egészen az irritáló ismerősökig, akik boldog felelőtlenséggel követnek el hatalmas hibákat, és soha nem fogják megérteni, mekkora szívességet tettem nekik azzal, hogy kijavítottam helyettük, sőt, szót ejhetnék egy aggasztóan kék szempár tulajdonosáról is, aki nem akarja észrevenni a nyilvánvalót, de a végén úgyis csak önmagamnál kötnék ki, ezért most be is fejezem.

Kis éji genya

Kis életkép ma estéről…
Kinéztem az erkélyre kicsit búcsút venni a nyári szürkülettől. A helyi kóbor cica éppen vadászott valamire a fűben, megmosolyogtató volt, milyen elszánt és milyen suta.
Egyszer csak üvöltés a felső lakás ablakából (anya rikácsa a gyermekeihez, visszhangzik a fél város):

-A JÓ ÉDES KURVA ANYÁTOKAT, MIT CSINÁLTOK?! EGY SE SZÁZAS, ESKÜSZÖM!

Erkélyajtó kivágódik (olyan volt, mintha a 3 éves kisfiú kimenekült volna a lakásból). Az anyja utána.
-DE MIÉRT KELLETT EZT CSINÁLNI? KIÖNTENI A VIZET A SZOBA KÖZEPÉRE? (Valaki a háttérben próbálja lepisszegni).
-Véletlen volt, csak ki akartuk…. (érthetetlen motyogás) – védekezik a gyerek.
-Akkor se szabad ilyet csinálni, Bandika! (hirtelen hangnemváltás)
Én csendben hüledezem, a cica elképedve figyel felfelé, egyszer csak vízfröcsögés odafentről, majd rövid idő alatt világos lesz, hogy vagy palackból, vagy vizipisztollyal valaki a macskára céloz. Szegény állat érdeklődve figyeli, mi potyog az égből (néha adunk neki enni ezt-azt, senkit nem zavar, nem piszkol ide, stb.), aztán biztonságos távolba vonul. Anyuka gyűlölettől fröcsögő hangon próbálja közelebb csalogatni:

-CICC-CÍÍÍC!

Szerencsére nem sikerült az esti kielégülése.

Tegnap séta közben találkoztunk felső szomszédékkal a városban, anyám jóindulatúan mutatott a parkban kisgyereknek egy anyjával játszó kölyökmacskát (szezon van), akkor ment a bájolgás.

A nő férje 15 éve külföldön dolgozik, ritkán jön haza (vajon miért?) és akkor is balhéznak.
Ezt teheti az emberrel az alacsony IQ, a baszatlanság, ill. a GYES-ért vállalt kölykök megkapó kombinációja.
Jah, és háromnegyedvér magyarról van szó….